A bankok monopóliuma, Don-kanyar katasztrófája, A drezdai bombázás, Hová tűnnek el a felvett nyugati milliárd dollárhitelek, Választási rendszer, Kisebb parlament, Életveszélyben, Az évezed tévedése, stb.
pc_mami:
Azért a nyelvvizsgát nem töröltetném el.Elég kínos,ha egy diplomás közgaszdász,mérnök,stb nem érti... (2010.10.09. 17:47)Levél Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak!
A megyei jogú város (Nyíregyháza) vezetői eddig sem kérték ki, s ezután sem fogják kérni azt a 120-140 ezer fős lakók véleményét. Az „önkény hatalom” birtokosai önkényesen döntenek mindenről.
-„Megépítették” (átépítették 1992-94 között a Kossuth teret, az árnyékos, fákkal teli térre kőtömeg-halmot hordattak, amely már szakadozik be.
-Megépítették a Korzót, a betonkolosszusokból álló „épület-együttest”, de kinek??!! Ürességtől konganak! Üres a híres Szabolcs-szálló, a Korona Hotel is csak lélegzik. Kérdés, hogy az OTP-k (és a Nagy Posta is) mikor költözik el onnan, mert ott is üresség van!
-A csalétekként bedobott ingyenes „földalatti” parkolók ugyancsak üresek, miután bevezették a parkoló díjat.
A volt vonzó, fákkal, padokkal teli Kossuth térre kikapcsolódni vágyók, sétáló városlakók, a pazarló szökőkutak ellenére sem mennek oda. A közlekedés kiiktatásával (csak az önkormányzat képviselői, a polgármesteri hivatal tagjai, a görög-katolikus egyház papjai mehetnek be gépkocsival, stb.) holt város lett a belváros. Ez a holtság növekedni fog az Új Piac-csarnok (betonkolosszus?) megépítésével, mivel a megfizethetetlen bérleti díjakkal kiszorítják, kiűzik a hazai őstermelőket, s a vásárlókat az égig szökő parkolási díjakkal. A lakosság véleménye nem számít (lásd a Gólya ABC körüli huzavonát), csak az ostoba, dúsgazdag (magyarokat megsarcoló) befektetők ígérete!
Kedvező, a magyarok, az ország érdekeit képviselő változás csak akkor lesz, lehet, ha az értelem is bevonul a falusi, a városi, a megyei „önkormányzatokba”, közgyűlésekbe, megyegyűlésekre és az országházba is!
Vagy az ostobaságnak, képmutatásnak nincs vagy nem lesz határa??
Diszkriminatív (kizáró, megkülönböztető) az a törvény, amely előírja a 2 (idegen!) nyelvvizsgáról szóló papírt (oklevelet!) ahhoz, hogy a főiskolás, egyetemi hallgatók csak ennek fejében kaphatják meg a szakmai diplomát! Az már nem számít, hogy 70-80 %-uk nem tud beszélni, írni, olvasni az adott nyelven.
A törvény? bevezetése előtt, kb. 15 évvel, 10-15 ezer Ft-ért lehetett ilyen papírt szerezni, venni pl. eszperantó, orosz, lengyel, román, stb. nyelvismeretekből! Ma is megvehetők ezek a papírok kb. 100-120 ezer Ft-ért. Bezzeg a magyar nyelvet alig ismerő külföldi „hallgatók” sorra kaphatják a magyar nyelvű diplomákat (orvosok, jogászok, üzletemberek!), mert van miből megfizetni!
Mi a fontos: a nyelvvizsga papír vagy a nyelvtudás?!
Vajon a törvényalkotók közül hányan tudják valamelyik idegen nyelvet is?! (10-15 %-uk?)
A törvény diszkriminatív, mert
–a kiváló szakmai tudásról számot adó vizsgázótól megfosztja a diploma megszerzését.
–a fiatal nem azért megy a főiskolára, egyetemre, hogy a magyartól idegen nyelveket tanulja, hanem azért, hogy tanár legyen (magyar, történelem, matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz), hogy orvos, mérnök, jogász, közgazdász, kereskedő, stb. legyen!!
–a külkereskedelmi szakokon, diplomataképzőkön, politikus képzőkön legyen kötelező legalább két idegen nyelv tudása! (de ne papíron!)
–a legalább egy idegen nyelv ismerete (ne papíron!) legyen kötelező az állami tisztségviselőknek, az országgyűlési képviselőknek, az államtitkároknak, minisztereknek, rektoroknak és a szaktanácsadók tömkelegének!
–a fenti vezetőknek, jogalkotóknak és jogászoknak legyen kötelező legalább egy szigorlati vizsga letétele, pl. matematikából, fizikából, biológiából, kémiából, technikai ismeretekből. (A jelenlegi vezetők, országgyűlési képviselők szaktanácsadók, stb. 90-95 %-a jogász és történész, illetve pénzemberek!! Sajnos!)
A tudás hatalom! A szakmai tudással rendelkező diplomás fiataljaink tudják megújítani, felépíteni Magyarországot! A fiataljaink útjait egy ostoba, diszkriminatív törvénnyel elzárják, miközben több százezer, milliós Ft költségbe verik magukat és a szülőket, miért lenne kedve bárhol is (esetleg segédmunkásként) dolgozni, alkotni!?
Bezzeg a még általános iskolai tudással sem rendelkező (írni-olvasni nem tudó) tinédzserek, nyelvvizsga és nyelvtudás nélkül 20-30 milliós kocsikkal száguldoznak, rombolnak, rabolnak, stb. A rendőrség miért nem meri ezeket megállítani, ellenőrizni és megkérdezni, hogy a 17-22 éves „kölyköknek”, leányzóknak honnan vannak ezek a kocsik?!
Vajon a külföldi befektetők közül hányan rendelkeznek magyar nyelvtudással, nyelvvizsgával?
Legyen ez számukra követelmény, mielőtt beteszik a lábukat (pénzüket!) Magyarországra!
Több ezer elkeseredett főiskolai, egyetemi, sikeres szakmai vizsgát tett, de diplomát nem kapó, leendő munkanélküli fiatal nevében.
Borzalom, hogy alig néhány héttel ezelőtt 7 életerős fiatal férfi vesztette életét Szeged környékén szabálytalan előzés és az ezzel járó gyorshajtás következtében!
Borzalom, hogy utána alig egy héttel 4 tinédzser fiatal vesztette életét Nyíregyháza környékén szabálytalan előzés, s az ezzel járó gyorshajtás következtében.
Azóta is számos halálos baleset történt az országutakon!
Minden emberi élet kioltása fájdalmas, különösen a még az alig 20. életévét sem betöltő fiataloké.
Osztozom a szülők fájdalmában!
Oly sok tinédzser leli halálát az országutakon, de sajnos a szülők nem tanulnak belőle.
A szülőknek nem a tragédiák után kellene jajgatni!
A tinédzserek, s az alig 20 évet betöltött fiatalok feneke alá nyomják a szülők a 20-25 milliós kocsikat (vajon miből veszik, telik, mert én, mint pedagógus a 40 éves pályafutásom alatt nem kerestem összesen 20 millió forintot!!); a szülőknek tudniuk, ismerniük kellene legjobban szeretett gyermekeik képességeit (pszichikai, vezetési jártasságait, agresszivitását, mentalitását, stb.) Miért kell engedniük gyermekük nyomásának, hogy már 17 évesen jogosítványt szerezzenek és kocsit is vezessenek minden tapasztalat, jártasság, gyakorlat nélkül?! S rohangálnak eszeveszetten az utakon a megengedett sebesség másfél-kétszeresével, egymással versenyezve! Magyarországon nem olyanok az utak, hogy azokon száguldozni lehessen (legfeljebb az autópályákon, de ott is maximum 130 km/h sebességgel! Vajon miért?!)
Ma a gyermekeknek, fiataloknak csak jogaik vannak, köszönhető ez Magyar Bálint volt „oktatási miniszternek” (és Aczél Györgynek, a korábbi teljhatalmú „oktatási szakembernek”?!), kötelességük viszont nincs! A liberalizmus, az oktatás szétzúzása oda vezetett, hogy a gyerekek, szülők verik a tanárokat, rossz szó esetén feljelentéseket tesznek az önkormányzatoknál; az ostoba, buta gyerek akár 16 évesen érettségi vizsgát tehet?!; a gyerek alkot véleményt?? a tanárokról, minősíti munkájukat??; ha nem ért egyet az érdemjegyekkel, a gyerek, szülő kivizsgálást követelhet, sőt ügyvéddel mehet az érettségi vizsgára is!
Ezek után ne csodálkozzanak a szülők, hogy a biológiailag érett, de szellemileg éretlen gyermekeik a halálba rohannak.
A 20, (esetleg az érettségi vizsgával rendelkező 18) éves kor alatti fiatalok ne kapjanak, ne kaphassanak jogosítványt!
Nagy felelősség terheli a gépkocsivezető oktatókat is, mert másodsorban nekik kell(enne) legjobban tudniuk, hogy az általuk oktatott fiatalok alkalmasak-e a közúti forgalomban való részvételre!!
Az egyre több (meggazdagodni vágyó!) magánoktató 30 óra alatt vajon hogyan tudja kiképezni tanítványait? Alig egy-két óra foglalkozás után már beviszik őket a csúcsforgalomba is (reggel 7-9, délután 4-6 óra között!) s akadályozzák az amúgy is sietni akaró, türelmetlen sofőrök vezette feltorlódott forgalmat. Kevés a 30 óra!, legalább 15 órát a rutin pályákon kellene tölteni, s utána bevinni a forgalomba is, s legalább 1200 km-t levezettetni a közutakon!
A rendőrség fiatalok (20 év alatt) esetén csak akkor adjon ki jogosítványt, ha az orvosi alkalmassági vizsgálat eredménye és javaslata is csatolva van az iratokhoz!
Ne a pénz legyen az úr a közlekedésben is!
Be kell zárni a fiatalok által látogatott éjszakai diszkókat, bárokat. A 12-18 éves kölyköknek este 20-21 óra után semmi keresnivalójuk nincs az éjszakában! Tanuljanak, olvassanak, dolgozzanak és pihenjenek, aludjanak, s másnap ne úgy nézzenek ki, mint egy kicsavart mosogatórongy!
Kevesebb lenne az országúti baleset (kb. a felére csökkenne), kevesebb lenne az éjszakai rablás, betörés, a randalírozás, a kábítószeres beteg gyerek, fiatal!
A társadalomnak, a nemzet megújulásárhoz egyre több életerős, egészséges utódokra van, lenne szüksége!
1994. nyarán történt, egy verőfényes szombati napon...
Nyíregyházám lakom családommal. Borsod megyében születtem, Alacska községben. Itt laktak szüleim és itt laknak testvéreim, sógorom, ma is. A község a Bükk-hegységben van, csak egy út vezet be, s azon lehet vissza is jönni. A községeket kisebb-nagyobb hegyek veszik körül. TSZ nem volt, mivel a szántóterületeket traktorokkal nem lehetett művelni, megmaradtak a kisparaszti gazdaságok, mindenkinek volt (van) szőlője, benne néhány gyümölcsfa: cseresznye, dió, barack, meggy, stb., de ma már nem mindenki műveli ezeket.
Általában havonta, másfél havonta hazalátogattam hol a családommal, hol egymagam.
Így történt ez 1994. július 16-án is. Előző nap, július 15-én, szokás szerint távíratoztam, hogy szombat délelőtt érkezem. (Akkoriban telefon még csak elvétve volt, főleg hivatalokban, postán, községházán és egy nyilvános fülke, alig használható).
Többnyire 11 óra körül szoktam megérkezni, kocsival. Mivel nagyon meleg volt (30-36 fokos hőséget mondott a rádió) ezért korábban indultam, s 10 óra körül már Alacskán voltam. Az út Nyíregyházától Alacskáig kb. 2 óra hosszáig tart, mivel „kispolszkival” (Polski 126-os kocsival) jártam.
Csak édesanyám és nővérem fogadott, húgom és férje kimentek a hegyre, a szőlősbe (Gyulyutkára), addig míg hűvösebb van, hogy leszedjék a sárgabarackot, s mire én megérkezem, ők is otthon lesznek. Az út a háztól a szőlősig kb. 25 percig tart.
Alig telik el néhány perc megérkezésem után, jön a húgom be a kapun, egyedül, sápadtan, alig tudja ellihegni, hogy Karcsit, a férjét egy lódarázs megcsípte, elájult, élesztgette, segítségért hiába kiabált, nem hallotta senki meg. Fél óra eltelte után otthagyta eszméletlenül, talán már meg is halt, hívjuk a mentőt.
Mondom arra nincs idő, a telefonfülke is a falu másik felében van, mire a mentősök kiérkeznek, egy óra is eltelhet, s lehet, hogy fel sem tud menni a hegyre, menjünk a kocsival.
Belevágtuk magunkat a kispolszkiba, s az autóval alig járható úton irány a hegy. Kb. 600 méter után kezdődik az emelkedő, amelyen néha-néha egy-egy traktor vagy lánctalpas járt, méteres gaz, bokrok borították az utat. A húgom ki akart szállni, de nem engedtem, nincs rá idő! Próbáljuk meg, hátha kibír bennünket. S a kispolszki képes volt rá, 1-esben +140 kg-mal kiment az első emelkedőn.
Jött az erdős út, újabb emelkedőn voltunk túl, sógorom a szőlős közepén feküdt. Tölgyfák, szilvafák között vágtunk neki az emelkedúőnek, de az már sok volt, félúton lefulladt a motor. Ekkor oldal irányban leálltam vele.
A sógoromhoz mentünk, a hasán feküdt, arca félig a talajba fúródva,, mozdulatlanul. A hátára fordítottuk, semmi életjelet nem mutatott. Pulzus nem volt, szája, arca lila, kék. Meghalt!, állapítottuk meg, s azon tanakodtunk, mitévők legyünk.
Közben a szemére néztem, s mintha egy kis rezzenést láttam volna a szempilláján. Mondom Évikének, Te ez még él!, vigyük gyorsan az autóhoz. Igen ám, de egy 90-95 kg-os embert meg sem tudunk emelni, nem hogy cipelni. Fogjuk meg a karját és próbáljuk lehúzni! És húztuk, vonszoltuk a szőlőtőkéken, karókon át. Nagynehezen elértük az autót. De hogyan tegyünk be egy kb. 185 cm-es nagy darab embert a kispolszkiba? Az üléseket előre döntve, először a fejét sikerült az ülés mellé betuszkolni. Közben a húgom mondogatta, hogy neki már nincs ereje. Újabb erőt gyüjtve, a tulsó ajtón bemásztam az autóba, én húztam, a húgom tolta, s végül begyömöszöltük a sógoromat a hátsó ülésre.
Beszálltam, majd a húgom is bepréselődött hátra, a sógorom fejét, karját tartva, s elindultunk. Azt hittem, kifelé a hegyre lesz nehezebb az út! A túsúlytól a Polski megindult, fékhatás alig volt, de sikerült elkerülni a fákat, s rá az útra. A rézsúton ugyan bementünk, a kocsi megbillent, de szerencsére az út másik oldalán is volt egy csekály rézsű, az visszabillentette. Le a meredek úton, végre leértünk a hegy lábához! A sógorom továbbra sem mutatott életjelet! Még 600 méter a földes-rögös-rázós úton. Elérve a községet, a jobb úton fénykürttel, dudaszóval végig száguldottunk a falun, be Sajószentpéterre, amely 4-km-re van Alacskától. Még szerencse, hogy az Egészségház a Főút mellett volt (van), amelyben éppen rendelés, ügyelet, rendelés volt.
Na ylihegve megyek be a rendelőbe, s mondom az orvosi szoba előtt ülő asszisztensnőnek, hogy mi a baj. Mondja a hölgy, hogy az orvos éppen vizsgál vigyük be a beteget. Mondom neki, nem tudom, nem bírjuk kiszedni a kocsiból. Erre kisétál megnézi, s mint a villám rohan vissza, s futólépésben jönnek vissza az orvossal! Az orvos meglátva az élettelen embert, azonnal két injekciót készít elő. Az egyiket a kezembe nyomja (nem tudja, hogy az injekciótól, annak látványától el szoktam ájulni!) Az orvos is begyömöszöli magát a kocsiba, beadja a két injekciót, s közben szól az asszisztensnőnek, hívjon azonnal rohamkocsit Miskolcról.
Majd két markos legény siet a segítségünkre, s nehezen kiszedjük a sógort a kocsiból, s lefektettük a fűre.
Néhány perc eltelte után csoda történt. A sógorom kinyitotta a szemét, s azt kérdezte: hol vagyok, miért van itt ez a soka ember?
Nemsokára megérkezik a rohamkocsi, s száguldva viszi Miskolcra a Szentpéter-kapui kórházba, vele együtt a húgomat is. Én a kispolszkival rohanok utánuk, s jó 20 perces késéssel találom meg őket. A sógorom jobban van, már fürdetik, kezelik.
A kezelőorvos elmondja, hogy az élete egy hajszálon múlott! Köszönheti az ügyeletes orvosnak, aki tudta, hogy milyen i njekciót kell azonnal beadni. A szon csodálkozott, hogyan maradhatott életben addig is?! Köszönheti az életét a kispolszkinak, amely képes volt megmászni a hegyoldalt. Köszönheti az életét, a zord, útviszonyoknak, mert a rázós úton való haladás, rázkódtatás felért egy ütemes újra élesztéssel – vélte a kezelőorvos. Ezután mondta el húgom, miután kezdett ő is magához téri, mi is történt:
Kimentek a hegyre (értsd a szőlőbe), hogy leszedjék a sárgabarackot egy régi fáról, melynek már több ága is letöredezett. A sárgabarackot dézsmálták a közelben fészkeklő lódarazsak is. Mivel az éjszaka is kellemes meleg volt, a darazsak nem mentek a fészkükbe, hanem a félig kirágott barackban aludtak. Amikor Karcsi a kislétrát a fához támasztotta a mozdulat hatására néhány barack, s vele az alvó lódarázs leesett. Az egyik alvó, ébredező lódarázs beleesett a kissé nyitott trikó mögé, amely ijedtében azonnal csípett és pont a szívtájékon. A méreg gyorsan hatott, amúgy is érzékeny volt a sógorom a darazsak csípésére. A sógorom egyre rosszabbul lett, s pár perc múlva eljáult. Egy liter vizet vittek magukkal, itta locsolgatta, élesztgette, de Karcsi egyre élettelenebb lett. Hiába kiabált segítségért, nem hallották meg, vagy nem is voltak a közelben. 20-30 perces küzdelem után úgy döntött, hogy otthagyja és segítségért jön.
Miután a kezelőorvos megnyugtatott bennünket, hazamentünk Alacskára. Ismét kimentünk a hegyre hiszen ottmaradt minden holmi, vödör, létra, táska, a sógoromról lehullott cipő, óra, stb. Miután ezeket összeszedtük, mondom a húgomnak, hogy én leszedem a barackot. Már csak az hiányzik! sikolt fel. Téged is megcsípjenek a lódarazsak és mit kezdek itt veled egyedül? Végül csak leszedtük a barackot és rendben hazaértünk.
Másnap, vasárnap meglátogattuk a sógoromat a kórházban, aki már a körülményekhez képest egészen jól volt, s hitetlenül hallgatta a húgomtól, tőlem, majd az orvostól, hogy mi is történt vele. A lódarázs csípéstől kezdve a kórházba kerülésig semmire nem emlékezett.
Számomra és a húgom számára is hihetetlen, hogy mi játszódott le azalatt az egy , másfél óra alatt.
Az itt leírtak csak közelítik a történteket, de azt elondani nem lehet, amit akkor ketten átéltünk.
A sógoromat 1994. július 19-én haza engedték a kórházból. Jó félévig panaszkodott, hogy mi mindene fáj azóta is, hogy mennyire összetörtük.
A postás kétszer csenget, vagy többször!, úgysem engedem be!!
A postások világszerte, több száz éve a délelőtti órákban kezdték, kezdik kihordani a leveleket, utalványokat, csomagokat, stb. Így történt ez Magyarországon is 2009, augusztusáig. Legkésőbb 2-3 óráig mindenki megkapta a neki címzett küldeményt, vagy a hátrahagyott értesítőt és aznap este 19 óráig felvehette a küldeményt, ill. intézkedhetett, stb.
És mi van ma?!
Az „őrült elme” utasítására a postások délután, kb. 14 óra körül indulhatnak el a küldemények kiszállítására! Az utolsó körben kb. 17-18 óra körül érkeznek a megadott címre. Nyáron még világosban. Akkor, amikor az idősek, nyugdíjasok, gyerekek, unokák, stb. éppen pihennek, alszanak!! Csengetésükkel, kiabálásukkal, fütyörészésükkel háborgatják a környező lakókat is!
Most, október vége felé már 4 óra körül sötét van. Ki az a merész címzett, aki láthatatlan idegent beenged, vagy kimegy a kapuba elé. Lehet, hogy ő az ismert postás, aki éppen a nyugdíját hozza neki?!
Napjainkban oly sok az öregek, idősek, magányosan élők magtámadása, kifosztása, betörések nappali is, félniük kell, hát még este, sötétben!!
A postásokat még nappal is számtalanszor kirabolták, sőt meggyilkolták!
Mi lesz este, főleg a téli időszakban, amikor fél négykor, négykor sötétedik!!
Vissza kell állítani a régi rendet! A postások világos nappal induljanak küldeményeikkel és munkájukat világosban fejezzék be!
Ma október 26-án 18 órakor még a postás nem érkezett meg. Sötét van, küldeményeket várok, nyugdíjakat hord ki.
Akárhányszor csenget, én bizony nem megyek ki a kapuhoz!!!
A Bükk hegységben születtem és 60 éven át barangoltam (fiatalabb koromban édesapámmal) a szálfaerdők („egekig” nyúló, 30-35 méter magas egyenes törzsű fák) között, szedtük a télizöldet (gyöngyikét), amiből édesanyámék koszorút kötöttek, szedtük (néha szekérszámra) a sok gombát, engedéllyel vadásztuk a nyulat, őzt, vaddisznót, fácánt, rókát, stb., de erdőirtással sosem találkoztam! Csak kb. 6-7 évvel ezelőtt Alacskán, Borsod megyei községben (szülőfalumban) hazalátogatásom során, amikor is 2-3 hektárnyi pusztaságot láttam az erdő helyett (az egyik legjobb gombalelő helyen), állítólag egy miskolci lakosú (semmi kötődése nem volt Alacskához) kárpótlási jegyen vett erdőterületet tarrá vág(at)ott ki, a meggazdagodás reményében!
Még 1967-ben mentem végig először Nyíregyházától Vásárosnaményig a 41-es főúton, csodálatos szép fasorok, cserjék között. A főút két oldalát a hozzáértő szakemberek által megtervezett és kivitelezett egyedi, különleges növényekkel ültették be, amelyet az 1950-es évek közepén telepítettek, s Közép-Európa (lehet, hogy egész Európa) legszebb 70 km-es útja volt. Az 1980-as évek közepén a Megyei Tanács környezetvédelmi felelősének! utasítására tarra vágták a 41-es főút mindkét oldalát. Ma egy növényzettől lepusztult főút tárul szemünk elé!
Amikor 1968-ban Nyíregyházára kerültem, még az Északi körút, a Jósa-város helyén gyönyörű fák voltak, teli vadállatokkal. A 80-as évek elején még a Sóstói erdő Északi központjához közel eső területen tartottuk a Honvédelmi Napokat (a mai lőtér környezetében). Gyermekeimmel a Hármas-dombra jártunk szánkózni, síelni. Lépten-nyomon őzikékkel, nyulakkal, fácánokkal, stb. találkoztunk. Pompázott az erdő! S ma mit látunk?: tarra vágott, több hektárnyi területeket mindenütt a védett Sóstói erdőben! Ma már erdei állatokat alig látunk, mert a sok kóbor kutya, macska és a „szabadon” futtatott kutyák kiirtják (megeszik) a kis őzikéket, a gidákat, a kis nyulakat, fácánokat, a vadkacsákat, fürjeket, stb. Az állatvédők felelőssége miért nem merül fel?! (A 80-as években még a vadászoknak kötelező volt a kóbor kutyák, állatok kiirtása, sőt a farok, fül bemutatása esetén jutalékként öt töltényt kaptak!)
Megkérdőjelezem a nyilatkozó és az Erdőgazdaság „szakembereinek”, vezetőinek szakmai hozzáértését!
-Vannak vágásra érett fák: Egészségesek, idősek, kb. 30-40 cm átmérőjűek, valamilyen veszélyt rejtenek, (út)akadályt jelentenek.
-Van a ritkítás: A túlérett, a „túl” vastag átmérőjű fák kitermelése. Az ujjnyi, illetve karnyi vastagságú fákat, a cserjéket, magoncokat, a leendő utánpótlást, illetve az aljnövényzetet meghagyták.
-Van a tisztítás:az idős, beteg fák kitermelése, a lehullott gallyak, levelek, elhalt cserjék, magoncok eltávolítása.
-Van az irtás:az erdőterületet mindenestől (fák, bokrok, cserjék, aljnövényzet, magoncok) kivágják, azért mert más művelési ágazatra akarják felhasználni. Pl.: szántóföldi növények termesztése, lakótelep építése, kilátótornyok, TV, rádióadók építése, stb.
Az előbbi esetek mindegyikében a kivágott fák, bokrok, cserjék gyökérzetét az ún. tuskókat is kiszedték.
-Van a tarvágás: csak olyan fatípusúaknál alkalmazzák, amelyek a visszamaradt gyökérzetből kihajtanak és 3-4 év elteltével újra benépesítik a területet. Ilyen pl. az akác (A tuskókat nem szedik ki).
A tölgyfa, a bükkfa (bikfa), a cserfa, a nyárfa, a gyertyánfa, stb. erre nem képes.
A tarvágáskor a gyökérzetet, tuskókat (sok helyen) nem is szedik ki!
Ha lesz újratelepítés, abból csak 15-20 év múlva lesz (szálfa)erdő!
Az utóbbi 10-20 évben történt tarvágás egyenlő az erdőpusztítással, egyéni érdekeket szolgál a meggazdagodás reményében.
Napjainkban is ez történik a Sóstói-erdőben! Felelőtlen, hozzá nem értő „szakemberek” műve!
Megjegyzés: hajdanán az erdőtulajdonosok, jágerek (erdőőrök) kérték (néha kötelezték) a lakosságot, hogy:
-ősszel a malacaikat, disznóikat, kecskéiket hajtsák ki az erdőbe a lehullott makkok megetetésére!;
-télen és tavasszal szedjék össze a rőzséket, a fákról lehullott száraz ágakat,
mivel mind a meg nem gyökeresedett makkok (magvak), mind a száraz ágak penészedtek, gombásodtak, s ezek óriási pusztításokat végezhetnek (végeztek) az erdőben!
Ahogy hallottam manapság a makkszedőket még büntetik is?!
Zárt önkormányzati ülésen? Nyíregyházán terítékre került egy újabb szálloda építése Sóstógyógyfürdőn. Kell ez nekünk?NEM!
Jelenleg Nyíregyházán és közvetlen környezetében legalább 25-30 szálloda, hotel, panzió, motel stb. van és működik, s ebből kb. 15 Sóstógyógyfürdőn. Mint pl. Hotel Barbizon, Hotel Dzsungel, Hotel Svájci Lak, Hotel Tara, Hotel Sandra, Hotel Ózon, Hotel Pagony, Park Hotel, Titász Szálló, Igrice Motel, Verba-tanya, stb.
Még életképes a Hotel Európa (Hunyadi utca), Hotel Lugas (Prága utca), Korona Szálló (Kossuth tér), Orosi úti Panzió, az orosz-laktanya Szálló (Táncsics Mihály utca), stb.
Ezek, s a fel nem soroltak legalább 4-5 ezer vendégnek tudnak (tudnának, ha lenne rá igény) kényelmes és olcsó szolgáltatást nyújtani!
És hová tűntek a Magyarország- (sőt Közép-Európa) -szerte ismert szállodák? Mint pl. a Béke Szálló (a volt Beloiannisz téren); a régi Korona Szálló: átépítés után Szabolcs Hotel; a Krúdy Szálloda Sóstógyógyfürdőn, Ködfürdő Hotel, stb.
Sajnos ezeket és a Nyíregyháza számos műemlékértékű épületét (pl. a Takarékszövetkezet, OTP épületet, a híres Sarki Csemegebolt, a Centrum Áruházat, a vele szemközti ABC-t (ma ismert nevén Metropol), a sóstói víztornyot, kilátót az 1988-89-es években az akkori tanácselnöknő potom áron eladta Kínál János (ma sem tudjuk kicsoda-micsoda) befektetőnek!
Majd a (1994-ben a tanácselnöknőből avanzsált) polgármesterasszony az 1995-96-os években el kezdte visszavásárolni Kínál Jánostól az akkori, tőzsdei áron 170-180 Ft-ot érő kárpótlási jegyek értékében a lepusztult, lerombolt, üres, lakatlan épületeket az adófizetők pénzén!
A laikus is kiszámíthatja, hogy a befektető legalább ötszörös haszonra tett szert, míg Nyíregyháza 10-12-szeres veszteséget könyvelhetett el!
Az 1970-es évek közepén Nyíregyházára került, népi ellenőrből lett polgármesterasszony (a „kedves, aranyos, segítőkész” hölgy) mindenkit „eltakarított”, akik az útját egyengették, ma is 2-3 milliót tesz zsebre havonta, míg a nyugdíjasok szemét 1-2 ezer Ft-tal „kiszúrja” választások előtt!
Mi lett: a Szabolcs Hotellel – átalakították irodává, üzlethelyiségekké: kong az ürességtől.
a Béke Szállóval – konferencia termeket építettek, majd lakószobákká, most a CIB Bank tulajdona.
a Sarki Csemegével – előbb alkalmi árusok helye lett, ma az OTP székel ott, de a Korzó megépítésével kong az ürességtől.
Az ABC helyén épült Metropol üresen áll.
Mi történt a Sóstógyógyfürdőn lévő modern Oktatási és Továbbképzési Centrummal? Néhány (10) millió Ft-ból 150-200 főt befogadó „európai szintű” szállodává lehetett volna átalakítani. Állítólag egy vallási felekezet vette meg potom áron?!
Hová tűnt a volt KISZ-tábor? Néhány (10) millió Ft-tal ugyancsak „európai szintű” szállodává, motellé, panzióvá lehetett volna átépíteni, 250-300 fő befogadására!
S arról is szólnék, hogy 8-10 ezer főt befogadó laktanyákból mi mindent lehetett volna építeni, átalakítani. Pl. hoteleket, szállodákat, moteleket, lakótelepeket, üzletházakat, bevásárlóközpontokat, stb. De mindhárom laktanyát hagyták az enyészetnek (mint ahogy egész Európa által ismert híres huszárlaktanyát a Guszevet is). Ma ezek Nyíregyháza szégyenfoltjai!, de ez a városvezetést nem zavarja.
Mint ahogy hagyták lepusztulni, tönkre menni az 1990-es évek elején működő, világhírű termékeket előállító üzemeket, gyárakat, ipari utcákat, kiváló állapotban lévő épületekkel, csarnokokkal. Mint pl.:
Rákóczi utca: Hajtó- és Felvonómű, stb. (ma kínai negyed)
Vasgyár utca: Konzervgyár (ma raktár, lepusztulva)
Eközben50-60 ezer nyíregyházi és környékbeli dolgozó lett munkanélküli, segélyen élő, hajléktalan, földönfutó. Az üzemek, gyárak, gyártelepek, gyárutcák megóvása, felújítása helyett mit tett a város-vezetés? A 30-40 hektárnyi jó minőségű termőföldeken ipari parkot épített (építetett) külföldi befektetők által-részére, akik minimálbérért dolgoztatnak, adó-, TB kedvezményben részesülnek, s utána 4-5 év elteltével továbbállnak, több ezer munkanélkülit és romhalmazt hátrahagyva!
Manapság a pénz = külföldi befektető beszél, a kutya ugat!
A 4 csillagos Sóstógyógyfürdőn (remélem még nem) épülő szálloda is pénz kérdése!
Újabb zöldterületet akarnak elfoglalni, több értékes fa kiirtásával, avagy a Sóstói Nagyerdő újabb részének letarolásával.
A befektetőt ez nem érdekli, ő (az) csak a pénzét szeretné „tisztára mosni”!
A városvezetést meg az nem érdekli, hogy több tucat kisvállalkozót, sóstói kisboltot, -motelt, -panziót, stb. tesz tönkre!
Ha Nyíregyháza városnak ilyen sok felesleges pénze van, akkor azt inkább adja a kórházaknak, egészségügynek, a közalkalmazottaknak, a tűzoltóságnak, a rendfenntartásra, új munkahelyek teremtésére, stb.!
Olvasom az ún. „Független” napilapban, hogy lassan, méltóságteljesen véget ér (érhet?) a Kelet-Európában (egyébként egész Európában) csaknem két hete tartó „gázhiány”?!
Ugyanis Julija Timosenko (nő) az ukrán Naftogaz képviseletében és Vlagyimir Putyin (férfi) az orosz Gazprom nevében aláírt egy egyezményt (hányadikat?) a gázszolgáltatás visszaállításáról!
Az ukrán-orosz gázvita egy politikai pankráció:
Az ukránok és az oroszok között semmilyen ellentét, gázvita nincs, nem is lehet, hiszen mindkét állam önellátó gázból és olajból!
Akkor mi van a háttérben?
-Ukrajna EU-s tag akar lenni: „Ha nem vesztek fel az EU-ba, akkor nincs gáz, bármikor elzárjuk a gázcsapot!” (lakosságának kb. 60 %-a szláv, orosz!)
-Oroszország biztonságban akarja érezni magát: tiltakozott és ma is tiltakozik a NATO, USA által a Lengyelországba telepítendő Rakéta-elhárító ® Rakéta-elhárító ® stb. atomtöltettel rendelkező ún. önvédelmi rendszer megépítése ellen!
„Építsétek meg, de akkor nincs gáz, olaj, áram, stb.” Ez Oroszország „békés gázos” üzenete.
Az oroszoknak igazuk van! Mi keresnivalója van az USA-nak, NATO-nak az orosz határoktól alig 100-150 km-nyi távolságokban! Emlékezzünk csak a kubai 1961-62-es válságra, amikor az oroszok telepítettek Kubába rakétákat. Majdnem atomháború lett belőle! Vajon érdemes kockáztatni az újabb atomháború lehetőségét? Oroszország békés szándékát (senkit nem fenyeget!) érdemes lenne elfogadni. Különben bármikor elzárhatják az életet biztosító CSAPOKAT!
(Oroszország lakosságának kb. 65-70 %-a szláv, orosz!; a „testvérek” ritkán folytatnak egymás ellen vérre menő harcot, háborút!)
Ne tegyék kockára több milliárd ember életét, az állatvilág, a növényzet kipusztulásának lehetőségét, azaz a FÖLDI ÉLET megszűnését!
A hatvanas, hetvenes években az általános iskolai, a középfokú, a felsőfokú (főiskolai, egyetemi) illetve a szakmunkás képzés világszínvonalú (világelső) volt, még a japánokat is megelőztük! A kiegyezést, 1867-et követő években Eötvös József oktatási miniszter által létrehozott oktatási rendszer, több mint 100 éven át jól, eredményesen működött, még a Rákosi-korszak (1948-1956) és a Kádár-korszak (1956-1989) sem tudta tönkretenni!
A tudás hatalom: A japánok ezt komolyan vették, s nem véletlenül lettek a 8 legfejlettebb gazdaságilag ország tagjai a hetvenes években!
Mi van ma, 2010-ben Magyarországon? A tanulás nem sikk, az okos, értelmes, tanult embereket semmibe sem veszik, legfeljebb munkanélküli, hajléktalan lesz belőle, jobbesetben külföldre szegődik „robotolni”. Bezzeg a buta, nem hogy érettségivel, még általános iskolai végzettséggel sem rendelkező, írni-olvasni nem tudó tinédzserek tízmilliós kocsikkal száguldoznak, üzletelnek, bankárosok, tanárverők lesznek, 12-14 éves korukban már 2-3 gyerekkel élik világukat, miközben sem adót, sem tb-járulékot, stb. nem fizetnek!
A magyar közoktatás tönkretétele, a magyar nép butítása 1960-ban kezdődött el, lépcsőzetesen és fokozatosan, s ma is folytatódik a globalizáció, a liberalizmus, a fajelmélet jegyében: az okos, értelmes, gondolkodó, becsületes, tisztességes dolgozni akaró magyar gyerekek, fiatalok lezüllesztésével, az analfabetizmus szintjére történő (cigány-magyar-zsidó összemosásával) lesüllyesztésével, a felsőbb körökben szervezett és irányított kábítószerek terjesztésével, a fiatalok fizikai, fiziológiai, értelmi képességeinek tönkretételével!
Az események rövid áttekintése:
1.Az 1959-60. tanévben, félévkor Aczél György az ország második embere bevezette az ún. politechnikai oktatást a gimnáziumokban (is). Akkor még volt reál (értelmes) matematika, fizika, biológia, kémia, földrajz, stb. iránt fogékony és humán (érdeklődő, elbeszélgető) irodalom, történelem, latin nyelv, római kor, görög, perzsa kor iránt érdeklődő tagozat.
A politechnikum oktatás bevezetése miatt a reál tagozaton megszüntették a földrajz, majd a biológia oktatást, a humán tagozaton a biológia, kémia, földrajz oktatását!
Már 1960-ban lett a diákoknak egy szabad-szombatjuk (többnyire szombatra tették a gyakorlati foglalkozásokat), illetve szabadnapjuk, mert a munkásoknak, dolgozóknak, osztályonként 30-35 fővel ”úgy hiányoztunk nekik, mint púp a hátukon!”
2.1968-ban ugyancsak Aczél György vezérletével elkezdődtek a technikumok (gyakorlati, szakmai képzést nyújtó középiskolák!) felszámolása. A heti 36 órából (akkor még szombaton is volt tanítás!) 8-10 órában szakmai elméleti képzés folyt, 10-12 órában pedig a valóságban, a gyakorlati foglalkozásokon tanulták, lesték el 14 éves koruktól a diákok a szakma fortélyait! Az 1972-ben szakközépiskolákká alakult technikumokban végzett tanulók 80-90%-a szakmai főiskolákon, egyetemeken folytatta tanulmányait, túlnyomó többségük szakmájukban helyezkedett el. Akkor még voltak üzemek, gyárak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, konzervgyárak, olajgyárak, papírgyárak, dohánygyárak, stb. Új óvodák, iskolák, kultúrházak, feldolgozó üzemek, almatárolók, hűtőházak, stb. épültek; fejlődött a falusi, „vidéki” infrastruktúra, közlekedtek az embereket, településeket összekapcsoló kisvasutak!, stb. (Pl.: Baktalórántháza-Kisvárda kisvasút, megszűnt 1974-ben!)
3.1972-73.: Az 1972-es (kommunista) pártkongresszus határozatainak megfelelően, Aczél György (a még mindig az ország második embere) bejelentésével végképp elkezdődött a világhírű magyar oktatás szétverése, szétszabdalása! Pl.: ·Nem lehetett hétvégére házi feladatot kitűzni (akkor még szombaton is volt tanítás!) ·Minden elképzelés nélkül anyagrészeket töröltek a kötelező tankönyvekből, mint pl.
-történelemből az 52. oldaltól a 90. oldalig
-magyarból Balassi Bálintot, Vörösmarty Mihályt, Jókai Mórt, stb.
-matematikából az egyenletrendszereket, kombinatorikát, stb.
·Eltörölték a verstanulást, illetve számszerűen meghatározták, hogy egy tanulónak hány verset, s kitől kell „bemagolni” (József Attilától, Ady Endrétől, Váci Mihálytól, Radnóti Miklóstól). Azóta sem tudják az akkori és a mai fiatalok (szüleik sem) a Szózatot, a Himnuszt. Énekelni meg pláne nem tudják. Így nem csoda, hogy csendesek, némaságba burkolózók nemzeti ünnepeink, iskolai ünnepségeink, a győztes „magyar” sportolóink szája, stb. Persze, hogyan énekeljen bármelyik „honfitársunk”, ha még a szöveget sem tudja!
·Eltörölték az érdemjegyeket: érettségin megfelelt (az 1,7 és 4,7 átlag között nem volt különbség!), jól megfelelt minősítés lett, a tanulókat szövegesen értékelték. Szerencsére ez a badarság csak egy évet élt meg.
4.1975-77.: Elkezdődött a felsőfokú intézmények (főiskolák, egyetemek, stb.) és a hozzájuk kapcsolódó szakközépiskolák, technikumok, tagintézmények szétválasztása, keresztbe-szervezése, megszüntetése. Pl.: 1977-78-ban a nyíregyházi Főiskoláról Dimény Imre, volt mezőgazdasági miniszter elvitte a kertészeti szakot Kecskemétre, megmarad a gépészeti oktatás; a (akkor még Szamuely Tibor) Mezőgazdasági Szakközépiskolából (mint bázisiskolából) pedig elvitték a mezőgazdasági gépészeti képzést Baktalórántházára (ott csak másfél évet élt meg!), a kertészeti oktatás maradt meg!
5.1986-87.: A megmaradt szakközépiskolákban, technikumokban minimálisra csökkentették a szakmai óraszámokat és a gyakorlati foglalkozásokat, s új, semmitmondó, jelentéktelen szakot vezettek be, mint pl. növényvédelmi, áruforgalmi, környezetvédelmi, vizuális ismeretek, stb.)
6.1994-től pedig megkezdődött a magyar oktatás totális szétverése: Kezdte Fodor Gábor (nemileg tisztázatlan) „oktatási miniszter”, majd folytatta Magyar Bálint „oktatási miniszter” (aki azzal dicsekedett?! 1996-ban a TV-ben, hogy Győrben 17 éves korában kizárták az ország összes középiskolájából, mert ő már akkor „szabadelvű” volt (pocskondiázta, stb. a tanárokat), s Aczél György helyezte(tte) vissza!!
·Megszüntette a szakközépiskolákban az 1-2. évfolyamon is a szakképzést, maximum heti 5 órában lehetett szakmát tanítani: 2 óra elmélet + s ha van/volt rá lehetőség 3 óra gyakorlat?
·1997-98-ban teljesen megsemmisítette a szakmai képzést az 1-4. évfolyamon, s bevezette (a gimnáziumi követelményeket kívánó!) érettségi utáni 1-2 éves technikusképzést!
Egy 18-19 éves fiatalt (fiút, lányt), aki nem dogozott, nem tanult szakmát, hogy lehet rászoktatni arra, hogy kapáljon, szántson, vessen, esztergályozzon, fűrészeljen, állatot nevelje, főzzön, süssön, stb. SEHOGY!
Ma Magyarországon nincs szakmai és szakmunkásképzés se szellemi, se fizikai vonalon.
S ezt napjainkban Magyar Bálint volt oktatási miniszter (ma is magas funkcióban lévő, havi több milliós fizetést kapó) is kijelenti felháborodva és számon kéri a magyar oktatástól, amelyet ő tett tönkre!
A mai középiskolás nem tudja, hogy mi lesz belőle, hol folytassa tanulmányait. Egy főiskolás, egyetemista nem tudja, hogy milyen diplomát fog kapni (ha van két nyelvvizsgája!), s azzal mire megy, avagy dobhatja a tűzbe, avagy elmegy külföldre „kuli munkára”. Ez a „bolognai szerződés” következménye, ami a liberálisok analfabetizmusára utal!
7.1996-97-ben bevezették a nyelvvizsga-kötelezettséget két idegen nyelvből, egyébként nem kap(hat) diplomát! Ezzel elvágták (ma is elvágják) nagyon sok tehetséges, szakmájában kiváló fiatal karrierjét, életútját. Egy nyelvérzékkel nem rendelkező kiváló matematikusnak, fizikusnak, biológusnak, kémikusnak miért kell nyelvvizsgát tenni angolból, németből, franciából, oroszból, eszperantóból, stb. Ha a munkája során szükség van ilyen nyelvtudásra, akkor azt 2-3 hónap alatt megtanul(hat)ja!
Idegen nyelv nem tudása ne legyen semmilyen képzési formában akadályozó tényező! Vajon a jogszabályt hozó képviselők, jogalkotók közül hányan rendelkeznek idegen nyelvvizsgával?!
Ilyen alapon a jogászok csak akkor kapjanak diplomát, ha pl. a matematika, fizika, biológia, kémia tantárgyak valamelyikéből legalább egy szigorlati vizsgát letettek! (Ma Magyarországon tized annyi jogász, ügyvéd, stb. lenne!)
8.Diszkriminatív az a törvény is, amely szerint a jogi egyetemet elvégzőknek dukál a doktori (dr.) cím, minden tudományos tevékenység nélkül! Miért nem kapnak doktori címet a természettudományi egyetemet elvégzők, hiszen ezen diplomák megszerzése többször annyi tudást, energia befektetést igényel. Az orvosi egyetemet elvégzők kapják meg a doktori címet, hiszen doktor=orvos. Ha tudományos fokozatot is szerez, akkor legyen ddr. címe!
9.1996-tól fokozatosan csökkentették a természettudományos tantárgyak (heti, évi) óraszámát a középiskolákban. Hogyan lehet elsajátítani a matematikát heti 3 (évi 108) órában; a fizikát, biológiát, kémiát 4 év alatt mindösszesen 72 órában; avagy a földrajzot 4 év alatt 36 órában? SEHOGY!
Érettségi vizsgát már csak matematikából „kötelező” tenni (ki tudja meddig?).
10.A katolikus egyház sorra kapta és kapja vissza az oktatási intézményeket (óvodákat, általános iskolákat, középiskolákat, főiskolákat, egyetemeket, stb.) milliárdos vagyonokkal, amit az istenfélő, félrevezetett emberektől elvett pénzekből, vagyonokból szerzett meg.Ma is hirdeti, hogy a „bűnözők, gyilkosok kezéhez tapadó vért az elrablott kincsekről csak az egyház tudja lemosni”, s azokat „zsebre is teszi”. Hogyan akar, tud az a katolikus egyház természettudományos oktatást, értelmi képességek fejlesztését folytatni, amely több mint nyolcszáz éven át (i.u. kb. 850-1700 között), az inkvizíció révén irtotta az okos, értelmes, tudós, stb. embereket!!! Aki, vagy amelyik népcsoport nem tért át a katolikus hitre, azt máglyára küldte, illetve kiirtotta, mint pl. az inkákat (Dél-Amerika), az indiánokat (Észak-Amerika), a pápuákat (Fülöp-szigetek), a fekete bennszülötteket (Afrika), stb. Ezek után hogyan prédikálhatnak a katolikus egyház papjai szeretetről, humanizmusról, békességről, könyörületességről, stb. A nőtlen, többségükben homoszexuális papok, főpapok, pápák hogyan beszélhetnek családról, gyermeknevelésről, abortuszról, stb.?, akik 2 évezreden keresztül szexuálisan bántalmazták, rontották a fiatalokat (még az apácákat is), ezt már Boccaccio is megírta az 1200-as években SEHOGY! Az egyházi iskolák a természettudományos oktatást pedig elsorvasztják! De szégyenérzetük nincs! Milyen erkölcsi alapon nyugszik az a vallás (egyház), amelyik áldását adja az egyneműek házasságára?!
11.A „bolognai egyezmény” szellemében el kezdték összevonni az egyetemeket, főiskolákat, ún. oktatási centrumokat alakítottak ki az egyetemi városokban, mint pl.: Debrecen, Nyíregyháza, Szeged, Miskolc, Pécs. Ezzel megszüntették az egyetemek, főiskolák szuverenitását (függetlenségét), ezer éves hagyományt, jogot zúztak szét. Megszüntették a felvételi vizsgákat (ezt a jogot már 1990-es évek közepén elvették a felsőfokú intézményektől). Korábban az egyetemek, főiskolák saját profiljuknak megfelelő felvételi vizsgarendszerrel rendelkeztek, s 1-től 5-ig terjedő osztályzattal el tudták dönteni, hogy kit vegyenek fel! Akkortájt a maximális felvételi pontszám 20 volt, ma 400 pont a határ? Viszont bevezették az általános iskolát végzők részére (a 14-15 éves gyerekek számára) a felvételi vizsgákat, ha középiskolába akarja folytatni a tanulmányait. Úgy látszik, hogy a HÜLYESÉGNEK NINCS HATÁRA!
12.2004-ben bevezették a középfokú- és az emelt szintű érettségi vizsgát. De kinek? BŐDÜLETES MARHASÁG Nem véletlen, hogy azóta is a kb. 98 000 - 110 000 érettségizőből, az összes tantárgyat figyelembe véve alig 3-4 ezer fő jelentkezik csak az emelt szintű érettségire. Nem kötelező érettségizni sem fizikából, biológiából (még ha orvosnak megy is), kémiából, fizikából (még ha vegyésznek jelentkezik is), földrajzból (ha meteorológus akar lenni), stb. Így teljesen felesleges oktatni és tanulni a természettudományos tantárgyakat. Néhány év és majd már matematikából sem kell érettségizni!
13.Az előbbiek alapján a felsőfokú intézményekben sincs szükség a természettudományos képzésre. Alig néhány matematika, fizika, biológia, technika, földrajz szakos diplomát kapó végzős hallgató van. Ha egy 30 ezer hallgatóval rendelkező főiskolán avagy egyetemen pl. 1-2 fizika, 7-10 matematika tanár végez, illetve ezen szakokra alig 3-10 középiskolás jelentkezik, akkor vajon kik fogják a mai és a jövő nemzedéket értelemre oktatni, nevelni?! Viszont megjelentek olyan (mester-) képzési szakok, amelyeknek az égvilágon semmi jelentőségük nincs, pl. nyelvészet, nemzetközi tanulmányok, andragógia (?), környezetkultúra, pedagógia, vizuális kultúra, anglisztika (?), romanisztika, szociális (munkás), menedzsment, kommunikáció, társadalmi tudományok, szociálpedagógia, sportszervező, népművelő, politológia, szociológia, stb.
14.Így nem véletlen, hogy a középiskolákban nincs szükség természettudományos oktatásra. A matematika, fizika, biológia, kémia, földrajz, technika helyett óraszámaik drasztikus lecsökkentése mellett, megjelentek a blabla, semmire nem jó tantárgyak! Minek kell 4 éven át idegen nyelvet oktatni, ha sehol nem tudja használni! (Még vizet sem tud kérni!) Tanulja szakköri foglalkozáson. Ne legyen kötelező érettségi tantárgy! Újabb érettségi tantárgyak jelentek meg a középiskolákban, mint a SÉTA = Sajtó és Tanulás HÍD = Hírlapot a Diákoknak SANYI = Sajtó és Nyilvánosság, stb. Kíváncsi vagyok (lennék) arra, hogy mikor lesz érettségi tantárgy a GYŐZIKE? Úgy tűnik, hogy az ostobaságnak, butaságnak nincs határa?!
Ahogy a mondás szól:
”Aki tudja, érti a dolgát, az csinálja. ”Aki nem tudja, nem érti a dolgát, az tanítja.” ”Aki még tanítani sem tudja, az vezető!”
Ön és a FIDESZ a magyar néptől alkotmányozó országgyűlés megalakítására kapott bizalmat. Ez a bizalom nem elsősorban Önnek és pártjának szólt, hanem az elmúlt 20 év Magyarország és magyarellenes politikát folytató hatalomnak (sajnos ennek Ön is részesen volt 1998-2002 között). Ha ezzel a bizalommal él is, akkor Ön lehet I. István király, IV. Béla király, Hunyadi Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc fejedelem, Kossuth Lajos kormányzó és Horthy Miklós kormányzó után az újabb honalapító: a független, szabad Magyarország megteremtője!
A nemrég tett egyik TV-s nyilatkozatában arra kérte a magyar állampolgárokat, hogy a kitűzött céljainak megvalósítására tegyenek elfogadható, előremutató javaslatokat. Mint Magyarország egyik állampolgára, céljainak eléréséhez, az alábbi javaslatokat teszem (lehet fontossági sorrend is).
1.Az országgyűlési képviselők, miniszterek, állami tisztségviselők mentelmi jogának megszüntetése, s ezzel a politikusok is éppúgy felelősségre vonhatóak lennének, mint a közönséges bűnözők! A képviselőknek, vezetőknek kell példát mutatni tisztességből, becsületességből, igazmondásból, emberségből, hazaszeretetből, stb.
2.A kettős állampolgárság bevezetése: a jelenlegi határainkon kívül élő, magukat magyarnak valló embereknek a magyar állampolgárság megadása. Ez a jogi forma minden környező országban létezik, sőt több százezer Izraelben élő zsidó magyar állampolgársággal is rendelkezik. E lépéssel akár 20 milliónyi magyart tudna maga mögé állítani a Kárpát-medencében.
3.Az önálló hatáskörrel rendelkező minisztériumok megteremtése, visszaállítása, s ezzel együtt a 15-18 országgyűlési bizottság megszüntetése. A bizottságok hozzá nem értő képviselők, politikusok gyülekezete, látszatmunkát végeznek szakmai tudás nélkül! Pl.: Van (lesz) Honvédelmi Bizottság, de katonatisztek nincsenek benne! Van (lesz) Honvédelmi Minisztérium, de honvédség nincs! Van (lesz) Oktatási Bizottság, de tanárok nincsenek benne! stb. Az újjá szervezett és a meglévő minisztériumokat szakemberek vezessék. Nevetséges, hogy a Honvédelmi Bizottságot, Minisztériumot olyanok vezették (vezetik), akik talán még katonák sem voltak; vagy a Belügyminisztériumot egy hölgy vezette, akinek „halvány gőze” sem volt a fegyverekhez; vagy az Oktatási Minisztériumot olyan vezesse, akinek fogalma sincs az oktató-nevelő munkáról, tanár sem volt; vagy az egészségügyet közgazdász; vagy a pénzügyet egy orvos vezesse, stb. A Minisztériumokban kell összegyűjteni a hozzáértő, alkalmas szakembereket! Meg kell szüntetni a szaktanácsadói testületeket, nincs szükség rájuk. Azt a vezetőt (miniszterelnököt, minisztert, államtitkárt, stb.), aki nem tudja ellátni önállóan feladatkörét, le (ki) kell cserélni hozzáértő, értelmes vezetőre!
4.Új magyar rendőrség felállítása, a biztonság megteremtése. A rendőrök a bűnözőket, a rablókat, a csalókat, a sikkasztókat, a drogkereskedőket, az ország kifosztóit, stb. üldözzék, s ne például a szabályosan közlekedő gépjárművezetőket zaklassák lépten-nyomon, s ne a békésen sétáló, ünneplő embereket lövöldözze! Meg kell szűntetni a jogi fogalommá vált megélhetési bűnözést.
5.A magyar honvédség visszaállítása:az általános hadkötelezettség visszavezetése legalább 12-18 hónap időterjedelemre. A 18-22 éves fiatal „fickók”, legények ott legalább rendet, fegyelmet tanulnának, s nem randalíroznának, nem narkóznának, kevesebb lenne a fiatalkorú bűnözés, kevesebb lenne az országúti súlyos, halálos balesetek száma. Hozzá lehetne szoktatni őket a munkához a lerombolt, az enyészetnek átengedett laktanyák újjáépítésével, a fenntartási költségek előteremtésével. Ma Magyarországon nincs olyan fegyveres testület, haderő, amely az országot bármely külső támadástól, inváziótól megvédené! A zsoldos hadsereget azonnal meg kell szüntetni. A külföldön „szolgálatot”teljesítőket hazahívni, s legyenek itthon kiképző tisztek. A honvédelem állami feladat, a honvédséget a befizetett adóból kell fenntartani!
6.Új földosztást kell végrehajtani. A 100 hektáron felüli földtulajdonokat meg kell szüntetni! A föld a magyar népé, s a gazdálkodni akaró vidékieknek és a falusiaknak kell odaadni. A művelhető területek fele parlagon hever. A cigányok is kapjanak legalább 3-4 ha-nyi földet, s gazdálkodjanak rajta, s éljenek meg belőle! (Aki nem dolgozik, az ne is egyék!) A föld műveléséhez erőgépekre, munkagépekre, kapákra, ásókra stb. van szükség. Újra kell indítani a kohászatot, a gyárakat, a bányászatot, amelyek a termelőeszközöket, s a haditechnikát is előállítják! Újjá teremtődne a feldolgozóipar, a kereskedelem, a szolgáltató ipar, stb. s lenne munkája a 7-8 millió magyarnak, a Magyarországon élőknek! Újra lenne állattenyésztés, tejtermelés, húsipar, malomipar, textilipar, stb. s önálló élelmiszerellátók lennénk, mint évszázadokon (évezredeken) át (Magyarország Európa éléskamrája volt.). Ezzel megszűnnének a bóvli, génkezelt, mérgező anyagokat tartalmazó árukat árusító nagy kereskedelmi láncok: Tesco, Profi, Aldi, Spar, Lidl, Rossmann, stb. s velük együtt megszűnnének az ipari parkok (több száz, vagy ezer termőföldet tettek tönkre), amelyek csak élősködnek Magyarországon, adót, TB-t, iparűzési adót nem fizetnek a magyar államnak, minimálbéren dolgoztatják a magyarokat, a profitot meg viszik ki külföldre.
7.A bankok monopóliumának megszüntetése: a bankok ne pénzelnyelő gépek legyenek, hanem szolgáltatók! Adjanak hitelt minden magyar állampolgárnak, de ne uzsora (30-40 %-os) kamattal, s a fedezet ne lehessen lakóház, termőföld! Vissza kell állítani a vidéki Takarékszövetkezeteket; az illetményt, a munkabért minden dolgozó saját kezébe kapja meg, s majd eldönti, hogy a beteszi-e a bankba. Újra meg kell teremteni, visszaállítani a munkahelyi bérfejtéseket, kifizetéseket. Néhány bank tönkremenetele ne sodorja az országot gazdasági válságba, s a felvett külföldi hiteleket ne a bankok kapják.
8.Az egészségügy helyreállítása: csak egészséges emberekkel lehet Magyarországot fenntartani és újjáépíteni. Vissza kell állítani a körzeti kórházakat, az orvosi rendelőket, meg kell szüntetni az áttekinthetetlen, irányíthatatlan monstrum, integrált egészségügyi intézményeket. Azegészségügy állami feladat, a befizetett adókból, TB-járulékokból kell fenntartani! Meg kell szüntetni a TB járulékokat elnyelő Egészségügyi Pénztárat, a Tiszti Főorvosi szolgálatokat, stb.
9.A világszínvonalú oktatás megmentése, a bolognai egyezmény megszüntetése. Az iskolákban, intézményekben legyen rend és fegyelem, legyen tekintélye és rendteremtő eszköze a nevelőknek, tanároknak, oktatóknak. A gyermekeknek, tanulóknak, hallgatóknak elsősorban kötelezettségük és kötelességük legyen és ne jogaik!Vissza kell vezetni a Rendtartást, mely 130 évig meghatározta az iskolák, tanulók és szülők kapcsolatát! Meg kell szüntetni a 18 évig tartó tankötelezettséget! A „rossz” gyereket lehessen kizárni, áthelyezni, bármely iskolából, kizárni az ország összes középiskolájából, felsőfokú intézményéből. A kizárt tanulókat javítóintézetekbe, munkatáborokba kell vinni.Helyre kell állítani az érettségi tekintélyét. Csak a 18. évét betöltött fiatal tehessen egységes érettségi vizsgát!, mert ami napjainkban van, az KÁOSZ! Meg kell szüntetni a papírpocsékolást a 30-40 oldalakból álló tételsorok kiadását (mert ez csak a nyomdáknak hoz hasznot). Pl.: a matematika, fizika írásbeli tételsor 1-2 írott sorban elfér a feladatgyűjteményekből kijelölt feladatokból; a magyar írásbeli tételsor, amely általában 3 kérdést tartalmaz, 4-5 írott sorban kifér, stb. A tételek kidolgozásához pedig elég általában 2-3 lap! Vissza kell állítani az egyetemek, főiskolák szuverenitását. A monstrum, integrált felsőfokú intézmények ugyancsak irányíthatatlanok, áttekinthetetlenek. A felvételi vizsgák újraindítása: legyen írásbeli és szóbeli felvételi is minden tantárgyból akár központi tételsorok alapján vagy főiskolák, egyetemek saját profiljaiknak megfelelő, saját maguk által készített tételsorok szerint. El kell törölni a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga kötelezettséget. A főiskolások, az egyetemisták a 4-5 évet a szakma tanulására fordítsák! Idegen nyelvet az Idegen-nyelv és képzésű Főiskolákon, Egyetemeken oktassák, és tanulják meg az ezt igénylők! Az oktatás-nevelés állami feladat, a befizetett adókból kell fenntartani! El kell törölni a tandíjakat!!
10.Nincs szükség az ún. helyi kiskirályoskodást végző önkormányzatokra, akiknek munkáját senki sem ellenőrzi, mentesülnek minden felelősségre vonás alól. Azelőtt (45 éven át) a tanácselnök, tanácstitkár (még egy gépírónő, egy takarítónő), vagy korábban (1946. előtt) a bíró, jegyző, kisbíró mindazokat a feladatokat ellátta, amit ma a polgármester és a 7-12 (vagy több) tagú önkormányzat képtelen elvégezni, mert többnyire a saját juttatásaik mértékén vitatkoznak, a közösség ügyeivel kevésbé foglalkoznak, a befizetett, s támogatásként kapott adók közben el(zsebre)folynak! Meg kell teremteni az önkormányzatok felügyeletét, amely akár a polgármestert, akár önkormányzati tagokat is elmozdíthatják a helyükről, ha bűnt követnek el.
11.Fel kell számolni, illetve megszüntetni a kisebbségi önkormányzatokat, amelyek vezetői elnyelik az odajuttatott adózók pénzeit. Ne legyenek állam az államban! Minden Magyarországon élő emberre ugyanazok a törvények vonatkozzanak, ugyanazoknak a kötelezettségnek tegyenek eleget, ugyanúgy dolgozzanak, tanuljanak, éljenek! Sokan kérdezték, s én is kérdezem, hogy miért nincs Zsidó Önkormányzat, talán Magyarországon nem is élnek, s nem is éltek zsidók?!
12.Meg kell szüntetni a különböző öncélú civil szervezeteket, mert csak a nép pénzét fogyasztják, minden érdemi tevékenység nélkül. Pl.: Nincs szükség Állatvédő Egyesületre, mert többnyire a (kóbor) kutyákat védik, amelyek óriási pusztítást végeznek a kicsiny mezei, erdei állományban: megeszik a nyulakat, a fürjeket, a fácánokat, az őzgidákat, sőt halálra marják, harapdálják a kisgyerekeket, unokákat, nagymamákat, stb. A kóbor gazdátlan kutyákat (macskákat is) le kell lőni vagy befogásuk után el kell altatni.
13.Meg kell szüntetni a kb. 26 Vízügyi Társulatot, amelyek semmi érdemi munkát nem végeznek, aszálykor nem öntöznek, nem lehet öntözni, árvízkor, hóolvadáskor, esőzéskor védelmi munkát, lecsapolást, vízelvezetést nem végeznek. Nincsenek kiépített, s nem is építenek árokrendszereket, víz(el)vezető csatornák. Viszont a földtulajdonosokat erőszakkal beintegrálták a társulatokba és 800-1000 Ft/ha fizetésre kötelezik, sőt nem fizetés esetén behajtással fenyegetőznek az ún. „ejtőernyősök”, volt kommunisták és utódaik gyülekezete!
14.Vissza kell állítani a halálbüntetést. A nyereségvágyból elkövetett gyilkosságok, ártatlan emberi életet kioltó fegyveresek, rablótámadók, az ország kifosztói, a több milliárd forintos kárt okozók, stb. akasztófán fejezzék be az életüket. Minden magyar állampolgár, aki bűnt követ el (legyen az magyar, cigány, zsidó, sváb, román, szlovák, stb. illetve képviselő, állami tisztségviselő, vállalati vezető, stb.) egyformán, egyenlő jogi keretek között legyen elítélve, s bűnhődjön cselekedeteiért!
Pl.: - Császár Előd énekes 120 km/h-ás sebességgel, ittasan, benarkózva (gépkocsijában milliós értékű kábítószert találva), szándékosan nekiment az őt feltartóztatni akaró, 2 gyermekes rendőr által vezetett rendőrkocsinak, s meghalt. Erre fel minden bizonyítékot eltüntetve, ejnye-bejnye büntetést kapott (néhány tízezer Ft pénzbírság, s 6 hónap? felfüggesztett börtönbüntetést?!)
- Bokros Lajos kétszer adta el a Budapest Bankot külföldinek 20-20 milliárd Ft-ért, amely összeg azóta sem került az államkasszába és az MDF képes volt miniszterelnöknek jelöltetni?!
- Princz Gábor 165 milliárd Ft-ot sikkasztott el a Posta Banktól 1998-ig, s alig 40 millió Ft pénzbüntetést kapott, sőt TV-műsorvezetőt csináltak belőle!
- Kunos Péter, KovácsMihály többmilliárdnyi értékű aranyat, aranytömböket, stb. szállítottak „illegálisan” nyugatra, s megúszták néhány havi (évi?) börtönnel, ahol luxus körülmények között éltek.
- Még most is felderítetlen a Móri-gyilkosság, ahol 8 ártatlan emberi-életet oltottak ki. Ha a mostani letartóztatottak az (állítólagos) gyilkosok, akkor miért vannak még mindig életben?!
- A cigányok ellen elkövetett gyilkosságokat (a belső faji leszámolásokat!) ne varrják a magyarok nyakába! (Veszprém, Piricse, Tiszalök, stb.)
15.A Köztársasági Elnököt a nép válassza meg közvetlenül, mint ahogy a nép az 1989-es népszavazáson döntött! Sajnos, hogy Antal József az SZDSZ-szel kötött paktumban figyelmen kívül hagyta a nép akaratát. (Ez volt az első népátverés!)
16.Meg kell szüntetni a hazudozó és hazugságokat közvetítő médiákat, elsősorban a TV-ket. El kell távolítani a magyarellenes (rasszista) műsorvezetőket, bemondókat! Nincs szükség Kékfényre, mert minden Híradó, hírösszefoglaló „Kékfény”: gyilkosságokról, bűnözőkről, rablásokról, katasztrófákról, illetve Palesztináról, Izraelről, Irakról, Afganisztánról, afrikai országok belháborúiról, stb. szól. Meg kell szüntetni a népbutító műsorokat, mint a Mónika-sót, Balázs-sót, Heti Hetest, Megasztárt, a Kártya-Jósoló-sókat, Koóstolót, Győzike sót, Újságíró Klubbot, stb. Meg kell szüntetni a gyerekeket butító, agresszivitásra bíztató „meseműsorokat”, mint: Mini-Max, Cartoon Network, stb., a japán, kínai, amerikai, stb. torz-szüleményekkel teli „mesefigurákat”. Oly sok szép magyar, Kárpát-medencei, európai stb. mesék vannak, melyek teli vannak szeretettel, leleményességgel, épeszű állatokkal, okos kisfiúkkal, kislányokkal, „ostoba” királyokkal, stb. Nincs szükség a narkótól, italtól őrjöngő, önkívületi állapotban lévő zenészek, zenekarok, discósok közvetítésére stb. Nincs szükség a HIT közösségre, Németh Sándor népbutító szereplésére! Eltűntek a TV-kből, a Rádiókból a tudományos, a kulturális műsorok. Ma már csak a (nagyon nívós) Mindentudás Egyetemen kívül a Bolyai-díjasok és az Innováció az emberekért sorozatok láthatók, általában éjféli órákban! Nincs szükség az erkölcsromboló, rablásokra, gyilkosságokra, stb. invitáló amerikai krimikre, filmekre! Magyarország, a magyarság történelme, története bőven kínál sok hazafias érzelmű film megalkotására, akár évtizedeken át is! Vissza kell állítani a Petőfi Rádió nívós műsorszerkezetét, amelyet nap, mint nap milliók hallgattak. (Ma silány popzenei műsorokkal van teli!)
17.A nyugdíjasok megvédése.A nyugdíj nem kegydíj. Minden nyugdíjas magyar állampolgár ledolgozta a 20-40 évet tisztességgel, becsülettel, s befizette (levonták) havonta a nyugdíjjárulékot. Nem az ifjú nemzedék tartja el a nyugdíjasokat (utána kellene nézni, hogy hová, kiknek a zsebébe tűnt el az évi több (száz)milliárdos nyugdíjjárulék) Ma Magyarországon a férfiak átlag életkora kb. 62-63 év, a nőknél kb. 67-68 év. Miért kellett felemelni a nyugdíjkorhatárt 65 évre, sőt tervezik 70 évre is?! A sok 60 évet meg nem élő (érő) férfi (s egyre több nő is) nyugdíja hová tűnik el?! Munkahelyeket kell teremteni, újjá kell éleszteni a mezőgazdaságot, dolgozzon minden munkabírású férfi és nő (akár 14-16 éves korától) és ezzel vissza lehetne (kellene) állítani (a gyermeket szülő) nők esetén az 55 éves, férfiaknál a 60 éves korhatárt.
18.A magyar népesség, népszaporulat csökkenésének megállítása.Meg kell oldani a népesség szabályozás rendszerének bevezetését. Meg kell szüntetni az alanyi jogon járó családi pótlékot. Csak az kapjon családi pótlékot, segélyt, aki legalább 1 éves munkaviszonnyal rendelkezik, vagy a család egyik tagja dolgozik! A 18 év alatt szülő nőt és gyermekeit a szüleik, rokonsága tartsa el! Cigányok esetén maximum két gyermek után kapjon segélyt, családi pótlékot, de csak akkor, ha az élettársa, vagy valamelyik családtagja dolgozik. (Kínában csak egy gyerek után jár támogatás, újabb gyerek születésekor azt is megvonják!) Az elmúlt 20 évben a magyar fiatalok azért nem házasodtak, mert a kevés fizetésükből a nem dolgozók gyermekeit kellett eltartani!! Olyan intézkedéseket, törvényeket kell alkotni, amelyek elősegítik a magyarság szaporodását a Kárpát-medencében:
- a gyermeket szülő családok, anyagi helyzetüktől függetlenül részesüljenek családi pótlékban.
- a 30 éven felüli magyar agglegények havonta legalább egy gyermek felneveléséhez szükséges adót fizessenek (fizetésük 30 %-ig).
- a 26 éven felüli magyar „vénlányok” havonta legalább egy gyermek felneveléséhez szükséges adót fizessenek (fizetésük 20 %-ig).
- a 26. illetve 30. életévük betöltése után házasságot kötött és gyermeket szülő családok kapják vissza az addig befizetett gyermeknevelési adókat egy összegben!
19.Utoljára de nem utolsó sorban: Vissza kell adni a szólásszabadságot, a szabad vélemény-nyilvánítás jogát minden magyar állampolgárnak. A 8-10 milliónyi magyart ne nevezzük már rasszistának, szélső-jobboldalinak, fasisztának azért, mert ki meri ejteni a zsidó szót, vagy a cigány szót, ill. mer beszélni a zsidó-bűnözésről, vagy a cigánybűnözésről!! 1400-tól, a cigányok Magyarországra történő bevándorlásának kezdetétől az elmúlt 600 év alatt soha semmilyen konfliktus nem volt a magyarok és a cigányok között. (Sőt 1990-ben Marosvásárhelyen a cigányok mentették meg Sütő András életét a feldühödött, félrevezetett románoktól.) Ezt az ellenségeskedést 1994-ben hatalomra került, magyarellenes politikát folytató pártok, pártvezetők, miniszterek szították és szítják ma is! Magyarország ősrégi szimbóluma az Árpád-sávos zászló (piros-fehér-zöld alig 100 éves!) Miért bűn, ha valaki ilyen zászlót tart a kezében?! Ősi magyar viselet a mellény, a priccses nadrág, a magyar (térdig érő) bőrcsizma; miért bűn, ha valaki így öltözik fel?! Nehogy már a magyarok által befogadott néhány 100 vagy ezer idegen mondja meg, hogy hogyan öltözködjünk, viselkedjünk ősi hazánkban. Ilyen alapon ki kell tiltani a piros és a sárga nyakkendőket,a piros szegfűket, rózsákat; viselőiket ki kell zárni, tiltani a parlamentből, a TV műsorokból, nyilvános helyekről, stb.!
Levelem megírását a jó szándék vezérelte!
Nem vagyok ellensége Önnek!
A hatalommal lehet élni és visszaélni!
Nehogy az utókor hazaárulóként bélyegezze meg Önt is!
„Góg és Magóg fia vagyok én” írta Ady Endre költőnk. A magyarság, a magyar „faj” több mint negyvenezer éve él a Kárpát-medencében. A magyar gén itt fejlődött ki, s lett (van) Európa legrégibb népe! Már az időszámítás előtti krónikák is Magóg (Magor) és Hunor (Gomer) népeiről írtak, s Anonymus is a magyarok ősének tekinti Magóg-ot. Őseink az avarok, valamint a hunok már i.e. – a Kárpát-medencén kívül is – uralták Európa középső sávját (a 45º-55º szélességi körön belüli területet) a Szajnától a Volgáig, s védték a Római Birodalmat is az észak felől jövő „barbár” népek támadásaitól!
Nyelvezete a latin típusú nyelv volt több ezer éven át. Nem véletlen, hogy a hexameteres (időmértékes) római kori verselést a világon (a Földön) egyedül amagyar nyelv tudja!
Attila hun uralkodót i.u. 453-ban meggyilkolták: a vizigótok (ma a Szajna-Rajna között élő franciák) királya cselszövésből feleségül adta lányát Attila vezérhez, aki nászéjszakájukon Attilát megmérgezte. (A történetet „Attila, az Isten ostora” amerikai film szépen bemutatja!) Sírja valószínűleg a Rajna folyó medrében keresendő!
Attila vezér meggyilkolásával megbomlott Európa erő-egyensúlyi helyzete, meggyengült védelmi képessége.
-Sorra lázadtak fel a vizigótok, a germánok, a vandálok, szláv törzsek, stb., s indítottak támadást dél felé a hunok (magyarok) ellen!
-A barbárok sorozatos támadása elől a hunok egy része kb. 460-tól kelet-felé vonult, s keresett új hazát (Etelköz, Levédia) s eljutottak a Don-Volga környékére!, ahol kb. 250-300 évet töltöttek el.
-476-ban, az 1400 éves Római Birodalom összeomlott, mivel az észak felől jövő barbár támadások ellen senki és semmi nem védte!
A 700-as évek elején az egyre fokozódó kínai, tatár, besenyők, kazárok, ugorok, stb. támadásai elől a magyar törzsek megkezdték visszavonulásukat a már ismert útvonalakon, területeken át ősi hazájukba, a Kárpát-medencébe. A visszavonulás több, mint 100 éven át tartott, s kb. 896-906. körül fejeződött be a hazatérés, a visszatérés vagy a hazajövetel folyamata.
A honfoglalás szót 900 éven át nem ismerték a magyarok, ezt a szót a nyelvújítás korszakában (kb. 1790-1820. között) Kazinczy Ferenc alkotta meg.
A hazatérés Árpád fejedelem vezetésével csaták, ütközetek nélkül történt, hiszen csak magyarul (latinul) beszélő rokonokkal, ősökkel találkoztak. A morva (nem szláv!) fejedelemmel, Szvatoplukkal kapcsolatos „fehér ló legendája” csak mese!
A hazatérő magyarok, magyar törzsek és vezéreik nagyon ismerhették a Kárpát-medencét, mert a 7-12 magyar törzs mindegyike a számukra „kijelölt”, ismert területeket vette birtokba. Többek között:
Álmos vezér, fejedelem és fia Árpád vezér Erdély nyugati és északi részét;
Aba és nemzetsége a Zempléni-hegyvidéket és a Felvidék keleti részét;
Huba vezér a Felvidék nyugati részét és a Kisalföldöt;
Tas és Szabolcs vezérek a Tisza-vidéket;
Örs vezér Nyugat- és Dél-Dunántúlt, le az Adriai-tengerig;
Töhötöm (Tétény) vezér a Duna-menti területeket a Dinári-hegyekig;
Előd vezér és a Csanád nemzetség a Maros vidékét;
Gyula vezér és nemzetsége a Duna-Tisza közti területet;
Ond és Kond vezérek az Ipoly menti területeket, stb.
A magyarok kb. 900-tól újra uralták az Alpok és a Kárpátok határolta kb. 350 ezer négyzetkilométeres területet, az ún. Kárpát-medencét!
A Kárpát-medence 1000 éven át egységesen (kisebb-nagyobb megszakításokkal, mint pl. a török uralom 1541-től 1686-ig Közép-Magyarországon) a magyaroké és a magyarok által befogadott, menekült és a magyarságba beilleszkedő jászok, kunok, besenyők, szerbek, dákok, horvátok, szlávok, stb. népcsoportoké volt!
Trianon előzményei
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom leverése után újra a Habsburg-család befolyási övezete lett Magyarország. Az 1867-es Kiegyezést követően Ferenc József osztrák császár lett Magyarország királya hivatalosan is, s visszaálltak Magyarország ősi határai. Újra működött a 72 egységből álló vármegyerendszer, amelyek hármas hatáskörrel rendelkeztek: önkormányzati jog, az állami közigazgatási törvények betartása és betartatása és a politikai jogok.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914-ig hatalmas gazdasági fellendülést hozott Magyarország számára is, amely újra Európa egyik meghatározó állama lett.
1914. június 28-án Szarajevóban a szerbek meggyilkolták Ferenc Ferdinánd Habsburg-főherceget, trónörököst. A merénylet ürügyet szolgáltatott a Szerbia elleni támadásra, ami Franciaország kezére játszott.
Az 1871-ben elszenvedett vereség, az óriási területveszteség már régóta foglalkoztatta Franciaországot a németek elleni bosszúálló háború gondolata. Miután Németország a Monarchia mellé állt, Franciaország belépett a háborúba, s ezzel elkezdődött az I. Világháború, amelyben Európa csaknem valamennyi állama részt vett (később az Amerikai Egyesült Államok is bekapcsolódott).
A 4 évig tartó öldöklő és értelmetlen háború 1918. november 4-én ért véget Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia (nem katonai!) vereségével.
Magyarország kb. 850 ezer fő katonával vett részt a háborúban a keleti és a déli hadszíntéren. A váltakozó küzdelmek után 1918. augusztusában, októberében a magyar hadseregek még mindig urai voltak a helyzetnek: Doberdónál az olasz csapatok ellen, Galíciában (Lemberg) az oroszok ellen, Erdélyben a románok ellen, Délvidéken a szerbek ellen, stb.
A békeszerződés megkötésekor a magyar csapatok sehol sem szenvedtek vereséget!
A háború szörnyűségei, amely hatalmas emberi veszteséggel és gazdasági összeomlással járt, egész Európában lázongásokat, forradalmakat szított (Németország, Anglia, Oroszország, Ausztria, stb.), amely átterjedt Magyarországra is!
1918. október 31-én győzött az ún. „őszirózsás” forradalom. Az ország teljhatalmú vezetője Károly Mihály„vörös” gróf lett, aki az októberi polgári demokratikus forradalomban a liberálisok oldalán állt. Mint a Nemzeti Tanács vezetője kijelentette:
Nem akarok többé katonákat látni magam körül!
Ezzel megszüntette a 850 ezer fős magyar hadsereget. A frontvonalakról az összes katonát hazarendelte, akik otthagyták a teljes hadfelszerelésüket. Ezzel Magyarország védelmi képessége megszűnt. Ezt kihasználva, a francia idegen légiós és afrikai gyarmati csapatok délről támadtak egészen Pécsig; a román csapatok elfoglalták a Tiszántúlt, sőt Budapestre is bevonultak; a ruténok, a felvidéki szlávok egészen Miskolcig nyomultak előre! Magyar ellenállás hadsereg híján sehol sem volt. Az 1919. március 20-i Vyx-jegyzék, a francia ultimátum után, március 21-én Károlyi Mihály a hatalmat átadta a Szovjetunióból ide exportált kommunista, liberális erőknek, s ezzel kezdetét vette a Tanácsköztársaság, az I. proletárdiktatúra. A Kun Béla vezette újabb rémuralom szerencsére csak 1919. augusztus 1-ig tartott. De a 4 és fél hónap (133 nap) alatt is Szamuely Tibor, Bőhm Vilmos, Stromfeld Aurél, Fiedler Rezső, Rákosi Mátyás, Hevesi Gyula, Szántó Béla, Landler Jenő, Korvin Ottó, stb. irtózatos vérengzést folytatott a magyarok között a még idegen kézre nem került területeken. A direktóriumok mindent és mindenkit elsöpörtek útjukból. A kommunista diktatúrának valójában egyetlen célja volt, hogy a maradék Magyarországon (Európában elsőként)megalakítsák Izrael államot!(Izrael megalakítására később is történtek kísérletek. Pl.: az 1930-as évek elején Galíciában, Lemberg központtal; 1947-48-ban újra Magyarországon Rákosi Mátyás vezetésével, s legutóbb ismét Magyarországon 2005-2010 között Gyurcsány Ferenc vezetésével, aki nyíltan hirdette, hogy „Új Magyarországot” akar teremteni, azaz második Izraelt!)
Trianon (Versailles, Franciaország)
A központi hatalmak veresége után, kb. egy éven át folyó tárgyalások eredményeként 1920. június 4-én Trianonban, a volt Francia királyok pazarló kastélyában írták alá a győztes hatalmak, elsősorban a Magyarországot gyűlölő Franciaország diktátumaként a világszégyenének tartott, Magyarországot szétszabdaló, a Kárpát-medencét megosztó „békeszerződést”. Ehhez készségesen asszisztált Anglia és Olaszország is!
A fél világot leigázó, gyarmatosító és kirabló, népeinek rabszolgasorsba döntő Franciaország és Anglia szabta meg Magyarország új határait, a jóvátételi kötelezettségeket, a honi védelmet, stb.
Az ősi, Európát védelmező Magyarország 283 ezer négyzetkilométeres területéből csak 93 ezer, a 19 millió lakosból csak 8 millió maradt meg. A 72 vármegyéből mindössze 35, jó részük megcsonkítva maradt vissza. Az etnikai megosztottság mellett szétzilálták a közlekedést (a világ legkorszerűbb vasúthálózatát), az egységes domborzatot (a folyók rendszerét), elvették az ásványkincsekben gazdag Felvidéket, Erdélyt (s ezzel megszűnt a bányászat, az ipar, stb.) elvették Európa legjobb termőföldjeit (Bácska, Bánát, Újvidék), stb.
A világ új urai fantom országokat kreáltak (alkottak), az ősi magyar területeken, mint
Románia (Erdély odacsatolásával);
Csehszlovákia (a Felvidék odacsatolásával);
Jugoszlávia (a teljes Délvidék odacsatolásával);
Szovjetunió (Kárpátalja odacsatolásával, a breszti-béke alapján);
Ausztria (Burgenland, Várok Földje odacsatolásával), stb.
A trianoni békeszerződést Magyarország magas szintű vezetői (államelnök, kormányzó, miniszterelnök) sohasem írták alá, s a magyarság sohasem fogadta el, s nem is fogadja el!
Az Árpád-házi magyarok több mint 600 éven át (1350-től 1918-ig) védték Európát és népeit, sok millió magyar véráldozata árán a török veszedelemtől. Ha nem lett volna a Kárpát-medencében magyarság, akkor ma isPárizsban és Londonban stb.minaretek sokaságalenne, s aziszlám vallás alattvalói lennének mind a franciák, mind az angolok.
Magyarország vesztét a liberális Károlyi Mihály gróf (a magyar hadsereg feloszlatásával) és az 1918. novemberében megalakult Kommunisták Magyarországi Pártja által létrehozott proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság okozta!!!
Magyarország és népe a szörnyű katasztrófák ellenére sem adta meg magát, s nem tűnt el a történelem süllyesztőjében, mint sok más nép!, mert jött egy új honalapító Horthy Miklós személyében!
Horthy Miklós, mint az osztrák-magyar hadiflotta főparancsnoka az 1919. júniusában Szegeden megalakult magyar kormányban elvállalta a hadügyi tárcát és megszervezte a nemzeti hadsereget. A hadsereg fővezéreként, seregével 1919. november 16-án bevonult Budapestre, ahol 1920. március 1-én a magyar nemzetgyűlés egyhangúlag kormányzóvá választotta.
Mint Magyarország első embere, az 1920. június 4-i trianoni békediktátumot (szerződést) nem írta alá.
Alig néhány év alatt rendet teremtett a Csonka-Országban, s a 24 év kormányzása alatt Magyarország újra éledt gazdaságilag, erkölcsileg, biztosította minden itt élő állampolgárnak a boldogulást, a megélhetést, az ország függetlenségét, mentes lett külső befolyásoktól.
Sőt 1936. és 1944. március 19. között több mint 4 millióa fasizmus, a kommunizmus terrora elől északról (Lengyelországból, a Balti-államokból, Szovjetunióból, Németországból, stb.) menekülő zsidót engedett át az országon déli irányban Horvátországon, Jugoszlávián keresztül, majd ezek németek megszállása után Románián keresztül!
Trianon megszűnése
Az 1932-ben Anglia, Franciaország, Olaszország, Németország és az Egyesült Államok (USA) között létrejött öthatalmi egyezmény, melynek célja a fegyverkezés leállítása volt, nem járt eredménnyel, sőt Hitler hatalomra jutásával (1933-ban) megindult (kezdetben titokban!) a német hadiipar óriási fellendülése!
Az 1935-ben kötött négyhatalmi-egyezményben, amely Anglia, Franciaország, Németország és a Szovjetunió között jött létre, Európát (és a gyarmati világot) újra osztották, s ettől kezdve Németország már nyíltan fegyverkezhetett, sőt 1936-ban elfoglalta a (részben a franciák által is felügyelt) teljes Rajna-vidéket.
1938-ban Németország, Anglia és Franciaország hozzájárulásával megszállta Csehországot, Morvaországot, Sziléziát, a (volt) Poroszországot, bekebelezte Ausztriát (Anschluss), míg a Szovjetunió megkapta a Balti-államokat (Észtország, Lettország, Litvánia, Belorusszia), illetve Moldva (Moldovánia) nagy részét.
Az első bécsi döntés: 1938. november 2-án a Hitler vezette Németország és a Sztálin vezette Szovjetunió megegyezése alapján, ugyancsak Franciaország és Anglia egyetértésével, Magyarország visszakapta a teljes Felvidéket (ma az ún. Szlovákiát) és Kárpátalját, a Magyarországtól elcsatolt ősi területek egynegyedét!
A második bécsi döntés: Az 1939. elején Molotov (szovjet) - Ribentropp (német) külügyminiszterek által kötött titkos paktum (megegyezés) kapcsán Németország és a Szovjetunió Európát két nagy befolyási övezetre osztotta:
Németország megkapta Nyugat-Európát: a Benelux-államokat (Belgium, Hollandia, Luxemburg), Franciaországot, Angliát, Lengyelország nyugati felét, Dániát, Norvégiát. Spanyolország már 1936-tól, a kommunisták által kirobbantott polgárháború német támogatással történő befejezése után, Németország csatlósa lett.
Szovjetuniónak jutott Lengyelország keleti fele, Finnország, a Baltikum (Lettország, Észtország, Litvánia, Belorusszia), Moldova, Besszarábia, Bulgária. Jugoszlávia, létrehozása óta a Szovjetunió vazallusa, csatlós állama volt.
Olaszország, Európa első fasiszta állama, Mussolini doce vezetésével, Hitler hatalomra jutásakor (1933-ban) Németország szövetségese lett.
Független mindössze öt európai ország maradt: Svájc, Magyarország, a megmaradt „Románia” (Havasalföld), Görögország és Svédország.
A megegyezésnek megfelelően 1939. szeptember 1-én Németország, majd szeptember 14-én a Szovjetunió lerohanta Lengyelországot, s ezzel elindították a II. világháborút és sorra foglalták el a szétosztott területeket, országokat.
A győztes hadjáratok után 1940. augusztusában megszületetta második bécsi döntés:A semlegesség álláspontját képviselő Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, Székelyföldet, Nyugat-Erdélyt, az elcsatolt magyar területeknek csaknem a felét.
1941. elején Németország elfoglalta Jugoszláviát, Görögországot, a Balkán-félsziget túlnyomó részét, bevonult Romániába.
Magyarországhoz visszakerült a Délvidék, Bácska, Újvidék.
1941. tavaszáig Magyarország visszakapta ősi területének kb. négyötöd részét (harci cselekmények nélkül!), már csak Burgenland (Vármegye) maradt osztrák terület, ami az Anschluss (bekebelezés) révén Németország fennhatósága alá került 1938-ban, valamint Kelet-Erdély Havasalföld (rómakori nevén Dácia) részeként.
1941. tavaszán megszűnt, hatályát vesztette, az ún. „versailles-i békeszerződés” (a trianoni diktátum) gyakorlatilag és elvileg is!
Gyakorlatilag megszűntek a „békeszerződés” alapján kreált, fantom országok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia; megszűntek az 1920-ban önállóságukat visszakapott államok: Lengyelország, Lettország, Észtország, Litvánia, Belorusszia (Fehér Oroszország), Moldovánia, Bulgária, Albánia, Ausztria (Németország része lett).
A „vesailles-i békeszerződés” irrealitását és elvi megszűnését 1941. tavaszán mind az öt európai nagyhatalom: Németország, Szovjetunió, Olaszország, Anglia, (a maradék) Franciaország egyezményekben rögzítette az új államhatárok kijelölésével: a felosztott, illetve a visszacsatolt területek elfoglalásával.
Magyarország (a Kárpát-medence) 1941. nyarán
1941-től értelmetlen Trianonról beszélni, s rá hivatkozni.
Jalta
Az 1939. szeptember 1-én Németország és a Szovjetunió (szeptember 14-én) Lengyelországot lerohanta, s ezzel elkezdődött a II. világháború, majd 1941. június 22-én Németország „váratlanul” megtámadta legújabb szövetségesét a Szovjetuniót is.
Magyarország a semlegesség álláspontját képviselte 1941. július 27-ig, amikor külső tényezők belesodorták a háborúba Németország oldalán, de még mindig független országként!
A német hadseregeknek Moszkva előtt 1942-ben elszenvedett veresége, amely véget vetett a „villámháború” illúziójának, valamint Sztálingrádnál (a Volga-Don mentén) bekövetkezett katasztrófájának, illetve az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Anglia csapatai által 1944. június 6-án végrehajtott normandiai partraszállása (a második front megnyitása) után nyilvánvalóvá vált Németország (és szövetségeseinek) veresége.
A három „szövetséges” nagyhatalom vezetői 1945. február 4-én ültek össze Jaltában, a Szovjetunióhoz tartozó Krím-félsziget kisvárosában. A február 12-ig tartott Jaltai Konferencián a Szovjetuniót J. V. Sztálin, az Egyesült Államokat (USA-t)F. D. Roosevelt, Angliát W. S. Churchill képviselte. A konferencián elvi megállapodás született abban, hogy az Európában folyó háború befejezése után Európát hogyan osztják fel:
Szovjetunió befolyási övezete lesz Németország keleti fele, Lengyelország, Ausztria, Magyarország, a Balkáni-félsziget (Jugoszlávia, Bulgária, Albánia), Románia.
Az USA megkapta Németország nyugati felét.
Az 1940-ben megszűnt (Németország vazallusa) Franciaország visszakapja önállóságát, Olaszországot (Németország csatlósát) egységben hagyják.
Megegyeztek abban is, hogy biztosítják az európai országok demokratikus fejlődését, s kijelölik az új államhatárokat.
A jaltai konferencia nagy vesztese Magyarország lett, mivel az államhatárok megállapításához az 1920-as állapotokat veszik figyelembe!
Jaltában egy újabb világszégyenének tartott, Magyarországot szétdaraboló, a Kárpát-meden-cét megosztó háromhatalmi megegyezés született.
A konferencián titkos megállapodást kötöttek arról is, hogy Németország legyőzése után a Szovjetunió belép a háborúba Japán ellen! Ennek fejében a Szovjetunió megkapja Koreát, Mongóliát, Mandzsúriát (Kína északi részét!); valamint az USA fennhatósága alá kerül az egész Csendes-óceán, beleértve Japánt is, illetve Anglia (és Franciaország is) megtarthatja gyarmatait (Kína, Hongkong, Vietnám, Thaiföld, Kambodzsa, India, Ausztrália, stb.)
Itt határoztak arról is, hogy a „világbéke” megőrzése érdekében létrehozzák az Egyesült Nemzetek Szervezetét, az ENSZ-t a nagyhatalmak vétójogával.
Az 1945. májusában a Szövetségesek győzelmével Európában véget ért háború után a három nagyhatalom, a jaltai megállapodásnak megfelelően újra összeült a németországi Potsdamban (a földig lerombolt Berlintől alig 30 km-re lévő) kisvárosban.
A potsdami konferencia 1945. július 17-től augusztus 2-ig tartott. A tárgyalásokon a Szovjetuniót, Sztálin, az USA-t H. Truman (akinek parancsára 1946. augusztus 6-án Hirosimára bevetették az első atombombát, majd augusztus 9-én Nagaszakira a második atombombát!), Angliát Churchill, illetve utódja C. Attlee képviselte.
A potsdami konferencia teljes egészében jóváhagyta a jaltai megállapodásokat.
Megállapodtak abban is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában 5 nagyhatalom lesz: Anglia, Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína és Franciaország??
Jalta (Potsdam) megszűnése
1955. áprilisi moszkvai tárgyalások után, május 15-én a megszálló szovjet csapatok elhagyták Ausztriát, amely ezzel visszanyerte függetlenségét. Így mind a trianoni, mind a jaltai szerződés ezen szakasza hatályát vesztette: Burgenland(Várak Földje) elvileg visszakerült Magyarországhoz!
1968. augusztus20-án, a prágai forradalom ürügyén, Szovjetunió parancsára a Varsói Szerződés tagállamai közül Szovjetunió elfoglalta Csehországot és Morvaországot, Lengyelország megszállta Sziléziát, Magyarország pedig bevonult Felvidékre. Csehszlovákia néhány hónapig megszűnt létezni. A trianoni és a jaltai szerződés ezen szakasza hatályát vesztette! AFelvidék gyakorlatilag is visszakerült Magyarországhoz. (Románia melynek csapatai nem vettek részt Csehszlovákia megszállásában, csak Brezsnyev jóindulatának köszönheti, hogy Erdélyt megtarthatta!)
1989.: a berlini fal leomlása, a két Németország egyesülése, egyesítése a Szovjetunió (Gorbacsov) hozzájárulásával. A jaltai (Potsdami) szerződés ezen szakasza hatályát vesztette.
1990.: aSzovjetunió széthullott, Ukrajna is független ország lett. A trianoni és a jaltai szerződésekben Kárpátalját a Szovjetunióhoz csatolták és nem Ukrajnához! A szerződések ezen szakaszai hatályukat vesztették. Kárpátalja elvileg visszakerült Magyarországhoz!
1991-92.: Tito halála után Jugoszlávia szétesett, megszűnt létezni. A Délvidéket a trianoni és a jaltai szerződésekben Jugoszláviához csatolták és nem Szerbiához. A szerződések ezen szakaszai hatályukat veszítették. A Délvidék (beleértve Horvátországot, Szlavóniát) elvileg (teljes egészében) visszakerült Magyarországhoz.
1992-ben gyakorlatilag is megszűnt Csehszlovákia, miután (Csehország, Morvaországgal együtt) elvált Szlovákiától. A Felvidéket (a mai szlovák területeket) Csehszlovákiához csatolták (s nem a nem létező Szlovákiához). A trianoni és a jaltai szerződés ezen szakaszai ugyancsak (újból!) hatályukat vesztették. A teljes Felvidék (most) elvileg visszakerült Magyarországhoz.
Miután mind a trianoni (1920.), mind a jaltai (1945.) szerződések Európára vonatkozó összes cikkelye hatályát vesztette, ezért elvileg Erdély is Magyarország szerves része lett. Ezek után Magyarország és a Kárpát-medence, a benne élő népekkel együtt újra egységes egészet alkot.
Az elvileg egységes Magyarország és a Kárpát-medence 1992-óta:
Az egységet, egyesítést béketárgyalások útján kell megoldani: amelyet már Antal József miniszterelnök (1990-92.) kezdeményezhette volna! (Ez volt Antal József második nagy bűne).
Bízunk abban, hogy a leendő magyarokból álló kormányok, vezetők ezt megteszik!
Az elmúlt hetekben, napokban több párt országos vagy megyei vitára szólította fel a miniszterelnök-jelölteket, pártvezetőket, listavezetőket, stb.. Ugyan miről tud(ná)nak vitatkozni? Talán arról, hogy az elmúlt 20-22 év alatt tönkre tették Magyarországot?: romba döntötték az ipart, a bányászatot, az egészségügyet, a világszínvonalú oktatást, a kül- és belkereskedelmet; nincs honvédség, nincs rendfenntartó, rendcsináló rendőrség, stb.? Avagy arról, hogy melyik párt (MSZP, FIDESZ, MDF, SZDSZ, Kisgazda, MIÉP, KDNP), pártvezetők, miniszterek, miniszterelnökök hogyan élősködtek az adófizetők, a becsületesen dolgozó magyar emberek pénzén? Avagy arról, hogy a külföldi tulajdonban lévő 30-40 bank, idegen bankárosok csoportja hogyan rabolja el a magyarok pénzét, hogyan kobozza el árverésen az emberek vagyonát: házát, földjét, stb.?
Ezeket az aljasságokat mind a (szűkebb hazánkban élő) 10 millió magyar, nem magyar ember tudja!!!
Az elmúlt 20 év alatt (az országos, megyei, városi) „vitafórumokon” a pártok, pártvezetők ígér(get)tek fűt-fát, hazudoztak össze-vissza, becsapták(ják) a nyugdíjasokat (kb. 2,5 millió, akik választáskor felértékelődnek; bár ilyen mértékben emelnék a nyugdíjukat is!), a köztisztviselőket, az egészségügyi dolgozókat, stb..
Az „ilyen vitafórumok” alapján az a párt, listavezető kerüljön be a parlamentbe, aki „nagyot” vagy „nagyobbat” tud mondani (=hazudni!)??
S amint bekerül(t) a parlamentbe, mindenről elfelejtkezik: lop(hat), csal(hat), hazud(hat)ik, bűncselekményeket követ(het) el, stb., mert védi a mentelmi joga!!
Ahhoz, hogy Magyarországon rend legyen, elsősorban a politikai („politikus”) bűnözést kell megszüntetni.
El kell törölni a képviselők mentelmi jogát!!
A nép által választott országgyűlési, megyei, helyi önkormányzati képviselőknek kell(ene) példát mutatni tisztességből, becsületességből, igazmondásból, hazaszeretetből, emberségből, stb.
Ha az olimpiai bajnokainktól a legkisebb kihágásért is megvon(hat)ják a (jogosan járó!) havi járadékot, akkor a politikus bűnözők duplán bűnhődjenek!!
Példát kell statuálni!
Rend a lelke mindennek!
Fejétől bűzlik a hal!
Ne vitázzunk, ne vitatkozzunk. Cselekvő, az országért tenni akaró képviselőkre, miniszterekre, miniszterelnökre van szükség, akik felvállalják Magyarország újjáépítését, visszaszerzik – bármi áron – a 22 év alatt elrabolt magyar nép vagyonát!
A 10 milliónyi magyar, Magyarországon élő tisztességes választást akar, s új arcokat szeretnénk látni az országgyűlésben, a miniszteri posztokon.
Milyen titkos választás az, ahol az írni-olvasni nem tudó (analfabéta) 600 ezer, vagy a lebénult 80 ezer beteg, és a legalább 280 ezer lakcímmel nem rendelkező hajléktalan szavazhat?!
Így pankráció az egész választás!
Értelmetlen vitatkozni, vitázni a semmiről, mert eredménye egy lehet: még kevesebb választópolgár megy el szavazni április 11-én!
Már 1990-ben, az ún. „rendszerváltás” évében, Antall József (akkori) miniszterelnök vezetésével, aki paktumot kötött az SZDSZ-szel (a Szabad Demokrata Szövetség pártjával), elkezdődött a magyar állampolgárok átverése, az állampolgárok kirekesztése az ország ügyeinek beleszólásából, a nép saját sorsának irányításából. Pl.:
-A magyar nép az 1989-es népszavazáson határozott többséggel a közvetlen Köztársasági Elnök megválasztása mellett döntött. Erre a nép által választott „parlamenti képviselők” demokráciaellenes döntést hoztak: ők (alig 400 fő) választották meg a köztársasági elnököt.
-Bevezették a listás választást: a képviselők csaknem fele pártlistákról, megyei listákról, országos listáról kerül be, akikről az állampolgároknak semmi információjuk nem volt (ma sincs). A listás helyeket (több) tízmillió Ft-ért vásárolták meg.
-Eltörölték a visszahívhatóság rendszerét, arra hivatkozva, hogy a képviselők 4 éven át „békésen” dolgozhassanak! (raboljanak, az országot kifoszthassák, eladhassák a nép vagyonát: a KISZ tagok tagdíjából épült KISZ táborokat, székházakat; a szakszervezeti tagok tagdíjából épült szakszervezeti székházakat, szakszervezeti üdülőket; a 850 ezer párttag tagdíjából épült MSZMP székházakat, üdülőket, a termelőszövetkezetek (TSZ-tagok), állami gazdaságok által megszerzett TSZ-vagyont, gépeket, földeket, üdülőket; stb.
-Eltörölték a halálbüntetést, hogy minden vezető pozícióba került személy kedvére rabolhasson, fosztogathasson, sőt gyilkolhasson! (Normálisan működő demokráciában, mint pl.: Kína, Irán, Egyiptom, Brazília, USA kb. 18 állama, stb. 10 000 (tízezer), 100 000 (százezer) értékű csalásért, rablásért, kábítózásért, kábítószer árusításáért, gyilkosságért néhány napon belül felakasztják az elkövetőket.)
-Bevezették a pártok állami, költségvetésbeli (a dolgozó adófizetők terhére) támogatását, amely évente több milliárd (tízmilliárd?) Ft-ot tesz ki. Minden párt saját magát tartsa el, egyébként szűnjön meg!
-Bevezették a képviselői fizetést (holott a képviselőség társadalmi megbízatás!), különböző bizottságokat hoztak létre (tagjai hatalmas összegeket kapnak!), a tanácsadói (15-20 fős) testületeket, amelyek tagjai ugyancsak jelentős összegeket kapnak. De akkor minek vannak a szakminisztériumok?!
-Bevezették (szovjet mintára) a komiszárrendszert (államtitkárok, kb. 150-200 fő?)
-Bevezették a szóvivői rendszert: a megbízott, felelősséggel rendelkező miniszterelnök, miniszter, polgármester, rendőrkapitány, stb. miért nem mer személyesen nyilatkozni; helyettük ún. fullajtárok (semmi felelősséggel nem rendelkezők) nyilatkoznak, nem kis pénzért! STB, STB, …
Mint egyszerű, átlagos magyar állampolgárnak a választási rendszer átalakításával, a kisebb létszámú parlament létrehozásával az alábbi javaslataim vannak:
1.Meg kell szüntetni az ún. „listás választást”: ezzel megakadályozható, hogy a választók számára teljesen ismeretlen, a listás helyeket pénzért megvásárló egyének kerüljenek az Országház épületébe.
A listás-választás (és a jelenlegi magyarországi választási mód) a legantidemokratikusabb rendszer (az egész világon!), ami egyenlő az állampolgárok, a nép kizárásával a saját ügyeinek, sorsának alakításából.
2.Minden képviselői helyre egyéni választókerületeket kell kialakítani (kb. 50 ezer fős, kb. 30 ezer választói joggal rendelkező állampolgár). Minden (a pártok által javasolt vagy független) jelölt személyesen mérettessen meg a választókerületében. Ígéreteit, beszédét rögzíteni kell (Film, TV, DVD, hangkazetta, stb.), hogy számon lehessen kérni tőle utóbb.
3.Csak azok a pártok állíthassanak jelölteket (bármely körzetben), amelyek legalább 5 000 (ötezer) regisztrált (nyilvántartott) és tagdíjat fizető (élő) párttaggal rendelkeznek. A párttagok állják, fizessék jelöltjeik választási kampányát és ne az adózók! A pártok tagjairól számítógépe nyilvántartást vezessenek (CD, DVD, stb.), ez átadható legyen az Országos Választási Bizottságnak, amely néhány órán belül le ellenőrizheti a központi nyilvántartás alapján a közölt adatok valódiságát.
4.Független jelölt a saját maga állja a választási költségeket!
5.A fentiek alapján meg kell szüntetni az ún. „kopogtató cédulák” gyűjtését. (Ezzel megszűnne az 1-1 céduláért fizetett 500, vagy 1 000 vagy 2 000 Ft, stb. cédulavásárlás, avagy a már postahivatalokban a cédulák szétosztása a pártok részére!)
6.Meg kell szüntetni a képviselők „mentelmi jogát”. A bűnt elkövető, „bűnöző képviselő” ugyanúgy felelősségre legyen vonható, mint az egyszerű állampolgár.
7.Vissza kell állítani a visszahívhatóság rendszerét: aki nem élvezi választópolgárai bizalmát, aki nem képviseli érdekeiket, aki bűnt követ el, aki egyéni érdekeket tart szem előtt, az távozzon a helyéről. A választópolgárok legalább 5%-nyi (küszöbhatár!) akaratának érvényesülését, visszahívási kezdeményezését teljesíteni kell!
8.Meg kell szüntetni az ún. frakciókat, egyik padból a másik padba való átülést, az ilyen képviselő mondjon le, adja vissza képviselői mandátumát, s volt pártjának kérésére és költségére új választást írjanak ki a választókörzetben.
9.Meg kell szüntetni a parlamenti bizottságokat. Ott vannak a szakminisztériumok (tele szakemberekkel?!), azok készítsék elő a javaslatokat, a törvényeket, a törvényi ajánlásokat! Vagy pedig nincs szükség a minisztériumokra!
10.Az Országház nem munkahely, a képviselőség nem munkaviszony, hanem társadalmi megbízatás, amiért nem jár bérezés, végkielégítés, szolgálati jármű, stb. Akinek nincs munkahelye, munkából származó jövedelme, az ne indulhasson a választásokon, ne lehessen képviselő! Ne élősködjön az adófizetők nyakán!
11.A választásokon csak az adózó, adót fizetett állampolgárok szavazhassanak. Ne szavazzon az írni-olvasni nem tudó (analfabéta), a munkahellyel nem rendelkező hajléktalan, szociális ellátott, a nem tanuló 21 év alatti, „a szülők nyakán élősködő” fiatal.
12.Minden magyar állampolgár csak az állandó lakhelyén szavazhasson! (Romániában ezt már megvalósították!) Aki élni akar szavazati jogával, utazzon haza! Meg kell szüntetni az úgynevezett mozgóurnákat: az írni, mozogni nem képes otthoni, ill. kórházi betegek ne szavazzanak. A külföldön élők ne szavazzanak, vagy pedig utazzanak (saját költségükön) haza állandó lakhelyükre! Akinek nincs állandó lakhelye, az se szavazhasson!
13.A kettős állampolgárságú személy csak egy országban szavazhasson a 4-5 éves választási cikluson belül!
14.Mivel a Kárpát-medencében, így Magyarországon is sok nemzet, nemzetiségű nép él, azért a félreértések, a faji megkülönböztetés (rasszizmus) elkerülése érdekében minden képviselőjelölt választási kampánya során nyilatkozza ki, hogy
·magyar-e vagy melyik népcsoporthoz tartozik: cigány, zsidó, sváb, szerb, román, tót, horvát, örmény, stb. Ezek a népcsoportok, kisebbségek hivatalosan léteznek, hiszen külön kisebbségi önkormányzatuk van, ill. legalább 14 bejegyzett zsidó szervezet működik Magyarországon, stb. Ez a szavazócédulán is legyen rajta!;
·amennyiben ígéreteit nem tudja teljesíteni (külső körülmények is közrejátszhatnak: pl. betegség, baleset, külföldre utazás, stb.), akkor önként visszalép a képviselőségtől, ill. elfogadja választói visszahívási indítványát!;
·munkahellyel, önálló keresettel rendelkezik, a választási kampányra megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik!
15.Az egyes választókerületekben csak az lehessen képviselőjelölt, aki abban a körzetben lakik, él; akinek állandó lakhelye ott van! Aki a választási ciklus kezdetén nem tartózkodik Magyarországon, az ne lehessen képviselőjelölt (pl. külügyi szolgálat, katonai misszió, EU-s képviselő, külföldre költözött, kettős állampolgár és nem lakik Magyarországon, stb.)
16.Biztosítani kell a kisebbségek képviselőinek részvételét a parlamentben. Legalább 10 000 (tízezer) főt számláló népcsoportnak legyen 1-1 képviselője, ill. minden 50 000 (ötvenezer) fő után küldjön 1-1 képviselőt.
17.Minden állampolgár csak egy szavazati joggal rendelkezzen! Meg kell szüntetni az ún. átszavazásokat. Az állampolgár maga döntse el, hogy az országos választásokon akar-e részt venni vagy a kisebbségi választáson! Minden kisebbség, népcsoport képviselőit saját maguk, az odatartozók válasszák meg. Nincs szükség a kisebbségi önkormányzatokra, mert azok senkit nem képviselnek, semmit nem cselekednek. A több milliárdos költségvetési támogatás vezetőik zsebébe vándorol és tűnik el.
18.Megfontolandó, hogy minden választói joggal rendelkező állampolgárnak legyen kötelező részt venni az aktuális demokratikus választásokon, a távolmaradókat el kell marasztalni (akár pénzbüntetéssel is). A jog, jogosultság kötelességgel, kötelezettséggel érvényesüljön!
Az ország működése, a nép jóléte nem a parlamenti képviselők számától függ (lehet 100;- 200;- 400 fős, stb.), hanem attól, hogy a nép által választott képviselők a nép akaratát, kívánalmait teljesítik-e, az ország érdekeiért, felemelkedéséért dolgoznak-e, avagy önös (külső) érdekeiket akarják megvalósítani!
Amikor a nemzeti önbecsülés leértékelődéséről, a nemzeti kishitűségről esik szó, Illyés Gyula jut eszembe, akinek súlyos gondolatit évtizedekig nélkülöztük:
"A magyar az, aki bátran szembenéz a nép bajaival, a nemzet fejlődésének akadályaival. Aki a szabadságot ma is minden téren meg akarja valósítani. Aki a népnek műveltséget, egészséget, jólétet akar. Aki a földmívelésnek földet, a munkásnak méltó hasznot, mindenkinek emberi bánásmódot kíván, egyéni érdeke ellenére is. Aki egy nyomorult, éhező vagy jogfosztott láttám saját magát is sértve érzi, emberi, magyari mivoltában. Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban. Magyar az, aki az értelmet szereti, aki szenvedélyét csak akkor engedi szabadon, midőn a szó már nem használ az igazság elfogadtatására" (Ki a magyar)
Mind többen érzik
Berzsenyi sorainak igazát:
"... minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed." (A magyarokhoz)
1848. tavaszán Európa-szerte végigsöpört a forradalom, a népek, nemzetek szabadságvágya: az egyenlőség, a béke, biztonság, a tiszta erkölcs megteremtéséért, a kizsákmányolás, elnyomás megszüntetéséért, a faji megkülönböztetés eltörléséért, a rabszolgamunkát végzők megélhetőségét biztosító bérezés eléréséért, stb. A felkelt tömegek szétzúzták a francia burzsoáziát, a Habsburg-birodalmat, a német és az Itáliai-félsziget kiskirályainak uralmát, stb.Európa, ha néhány hónapra is, de felszabadult a zsarnokság alól.
1848. március 14-én a forradalom és szelleme Magyarországot, a Kárpát-medencét is elérte.
1848. március 15-én a Márciusi Ifjak által vezetett forradalom és népfelkelés kisöpörte a Habsburg elnyomókat a Kárpát-medencéből: szabadok lettek a magyarok, a románok, a horvátok, a tótok, a szerbek, a szlovének, stb. Sajnos ez a szabadság, amelyet a Kárpát-medence lakói együtt! vívtak ki, alig másfél évig 1849. augusztusáig tartott. E rövid idő alatt többször igyekeztek a Kárpát-medencében (több) az ezer éven át együtt, békességben lakó népek összeugrasztásával, mint pl. Jellasics horvát bán támadása: 1848. szeptember 29-én Pákozdnál a magyar népfelkelőktől súlyos vereséget szenvedett!; az erdélyi románok támadása 1849. tavaszán, amelyet Bem József csapatai visszavertek és június végére Erdélyt megtisztította az ellenségtől! A dicsőséges szabadságharc elbukott, mert a külső segítségként beavatkozott több százezres orosz haderő előtt Görgey Artúr, a honvédhadsereg főparancsnoka 1848. augusztus 13-án Világosnál letette a fegyvert jogosan, józan ésszel gondolkodva, mert ezzel több tízezer, százezer magyar honvéd, nemzetőr életét mentette meg. Arra nem gondolt (gondolhatott), hogy ezt hitszegő módon, borzalmas Habsburg-megtorlás követi: a hazájukért, szabadságukért küzdő magyar, lengyel, román, szerb, stb. hősök, katonák, honvédtisztek és -tábornokok százait végzik ki Haynau, a bresciai hiéna parancsára, s ezreket zárnak várbörtönökbe, s tízezernyi honvédet visznek el olasz és német tartományokban állomásozó osztrák seregekbe! A Habsburg-dinasztia jelenlegi feje, Habsburg Ottó nem szégyelli magyarnak vallani magát?, aki utódaival együtt ma is Magyarországon élősködik!
Március 15. a magyarság, a magyar nép és a velük évezred(ek)en át békésen együtt élő Kárpát-medencei népek, népcsoportok nemzeti ünnepe. Ezt senki nem sajátíthatja ki magának!
140 éven át, még az átkos Rákosi-korszakban és a bűnös Kádár-rendszerben is (meg)ünnepeltük március 15-ét: iskolákban, egyetemeken, gyárakban, termelőszövetkezetekben, falvakban és városokban megtorlások nélkül.
S mi történt 1988-ban? A rendszerváltozásra készülők, az ún. rendszerváltók = (poszt)-neokommunisták és leszármazottjaik az akkor még létező és működő rendőrség segítségével szétverték az ünneplő, illetve ünnepelni akaró több tízezres, százezres magyar tömeget.
Mi történt 1990-ben? Az Országos Történelmi Emlékbizottság kérésére a nyíregyházi Szamuely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskolából egy 30 fős, 15-18 éves fiúkból és lányokból álló csoport indult el 1990. március 12-én (felügyeletem mellett) Isztambulba, Törökország legnagyobb városába, hogy az ottani temetőben nyugvó, az 1848-49-es szabadságharc leverése után odamenekülő több száz honvéd sírját rendbe tegyük és megkoszorúzzuk Széchenyi Ödön gróf sírját, aki 1870-ben létrehozta az első tűzoltó-egyesületeket Budapesten, majd több európai városban, s Isztambulban hunyt el. A kezdeményezés országos hírnévre tett szert, s több TV-társaság jelezte, hogy elkísér bennünket, s a kb. 20 főből álló Történelmi Bizottságot. Egyetlen TV sem jött velünk, mert indulás előtt jelezték, hogy készülnek a pártok által szervezett, a „rendszerváltást” követő első szabad március 15. megünneplésére!
Az ötven fős magyar küldöttség teljesítette feladatát: 2 nap alatt kitisztítottuk a honvédnegyedet, kivágtuk a bokrokat, fákat, rendbetettük a sírokat, helyreállítottuk a ledőlt sírköveket, stb., megkoszorúztuk Széchenyi Ödön sírját.
A magyar hazától csaknem kétezer kilométernyi távolságban méltóan megünnepeltük március 15-ét: egyik tanulónk elszavalta a Nemzeti Dalt, a küldöttség vezetője ünnepi beszédben méltatta a 48-as hősök tetteit, majd elénekeltük a Himnuszt! Többször és hazafelé is arról beszélgettünk, vajon milyen nagy ünnepség lehetett Magyarországon?
Március 16-, 17-, 18-án megtekintettük Isztambul világhírű nevezetességeit, végigmentünk a Boszporusz nyugati partján, eljutottunk a hatalmas védvárerők legmagasabb pontjaira, átkeltünk hajóval Ázsiába! A küldetés mindannyiunk számára örök élményt nyújtott!
1990. március 20-án érkeztünk vissza Magyarországra, s ekkor szembesültünk azzal a ténnyel, hogy 1990. március 15-én nem volt semmilyen országos ünnepség, s így TV közvetítés sem, mert a pártok MSZP, FIDESZ, SZDSZ, MDF, KDNP, Kisgazda stb. nem tudtak megegyezni az ünneplés módjában, helyében, stb. Az uralkodó pártok azóta sem ünnepelnek együtt, nemhogy a néppel!
Napjainkban is a párttagság nélküli, az adófizetők pénzén élősködő, (sok) magyarellenes pártvezetők azon (arról) vitatkoznak, hogy ki, hol, s mikor tartsa a március 15. ünnepséget saját körében! A nép nem ünnepelhet, erről a 15-20 ezres (idegen?) kommandó sereg illetve a 35-40 ezres rendőrség? gondoskodik, parancsra!
A nemzeti ünnep nem pártünnep, egyetlen párt sem sajátíthatja ki magának.
A március 15-i ünnepséget egyedül és kizárólag az Országgyűlési Hivatal vagy a Köztársasági Elnöki Hivatal szervezze, a pártok kizárásával, esetleg meghívásával, a néptömegek részvételével.
Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, stb. ma már szabadon, félelem nélkül ünnepelhetik 1848. március 15-ét, a Kárpát medencében élők forradalmát és szabadságharcát!
A NÉP NEM FELEJT: „Habár fölül a gálya, s alúl a víznek árja, azért a víz az úr!” (Petőfi)
A második világháború (1939. szeptember 1. – 1945. szeptember 2.) befejezése előtt néhány hónappal, 1945. február 13–14-én az angol-amerikai légierő – hadászati szempontból teljesen céltalan – szőnyegbombázással jóformán porig lerombolta a nagymúltú német várost, Drezdát, elpusztította az összes történelmi, kulturális emlékeket is. Az értelmetlen pusztításra az akkori USA (Amerikai Egyesült Államok) elnöke Roosevelt (rousevelt) és Churchill (csörcsil), az akkori Nagy Britannia, Anglia miniszterelnöke adott parancsot.
Drezdának akkor kb. 750 ezer lakosa volt, többségük civil: nők, gyerekek, öregek, betegek, kevés (fegyveres szolgálatra alkalmatlan) férfi, néhány ezer rendfenntartó fegyveres helyőrség! Harci alakulatok nem tartózkodtak a városban (a frontvonalak akkor még Németország határain kívül voltak), légvédelme szinte nem volt.
Itt vetették be először a napalmot, a gyújtóharcianyagot, az egyik legszörnyűbb pusztító fegyvert: kocsonyás, magától meggyulladó és utána szétfolyó, bunkerekbe és óvóhelyekre, stb. becsepegő, gyakorlatilag olthatatlan, minden élőlényt (embert, állatot, növényzetet) kiirt. Romhalmazzá vált az építmények kb. 80-85 %-a, a tűz áldozata lett a lakosság több mint fele: kb. 450-500 ezer ember! Csaknem háromszor annyi ártatlan ember pusztult el Drezdában két nap alatt, mint Hirosimában (kb. 120 ezer halott, 1945. augusztus 6-án) és Nagaszakiban (kb. 70 ezer halott, 1945. augusztus 9-én) együttvéve az Amerikai Egyesült Államok (USA) akkori elnökének, Trumannak parancsára végrehajtott atombomba támadásokban!
Hasonló sorsra jutott Lipcse (Leipzig) is: a 800 ezer lakosú város központját teljesen lerombolták, s a lakosság harmada odaveszett (kb. 200-250 ezer ártatlan civil ember!) és még számos nagyváros lett az értelmetlen bombázás célpontja. Becslések szerint kb. 900 ezer – 1,2 millió civil esett áldozatul az angol-amerikai elnökök bosszúvágyának!!
Sajnos a napalmos szőnyegbombázásnak több 10 ezer (akár a 100 ezret is meghaladó) nem német áldozatai is voltak.
1944. március 19-én Németország lerohanta az addig független, szabad Magyarországot, kellettek az olajmezők (Algyő, Nagykanizsa, stb.). Mivel a német férfiak túlnyomó többsége katona volt, a frontokon harcolt, kevés volt a munkaerő, ezért kellett az utánpótlás. Elkezdődött 1944. nyarán (a megszállást követően 1-2 hónapon belül) az életerős (katonai szolgálatra alkalmatlan) férfiak begyűjtése, akiket először Nyugat-Magyarországra, majd onnan Németországba vittek ún. KLEINE ARBEIT = kis munka végzésére. [Ezt a szovjetek 1945. tavaszán lemásolták: MÁLENKIJ ROBOT (kis munka)-ra hurcoltak el kb. 750 ezer magyar férfit és nőt, közülük kb. 30 ezren tértek vissza!!]
1944. augusztus elején Balogh Sándor (sz. 1911. június 8.) nyírkarászi lakos is behívót kapott munkaszolgálatra (mindentudó gépészmester, jobb mutatóujjából tanonckorában 2 ujjpercet elveszített!), mint rajta kívül több százan, ezren (ki tudja mennyien?!)
1944. augusztus 10-től 1944. november 25-ig Szombathelyen, Győrgyarmaton teljesített szolgálatot. Utána elvitték őket Németországba, ahol 1944. november 25-től 1945. június 25-ig teljesített szolgálatot, ill. tartózkodott ott. A munkaszolgálatosokat nagyobb városok (Lipcse, Drezda, Hannover, München, Potsdam, stb.) környékén lévő táborokba (lágerekbe) helyezték el. Egy részük üzemekben, gyárakban dolgozott, másik részük a férfi nélkül maradt családi gazdaságokba jártak ki, mezőgazdasági munkát végeztek. Általában 5-6 napot dolgoztak felügyelet mellett, a hétvégét a táborokban töltötték.
Balogh Sándor Drezda mellett alig 20 km-nyi távolságra lévő táborban kapott elhelyezést több ezer társával (voltak köztük magyarok mellett szerbek, románok, ukránok, tótok, lengyelek, svábok, stb.)
Balogh Sándor (és jó páran) egy özvegyasszony birtokán dolgozott gépmesterként teljes ellátás mellett.
1945. február 13-án (keddi nap), délután hatalmas repülőgépraj jelent meg az égen, s megkezdődött Drezda felett a történelem legszörnyűbb bombázása. Hatalmas lángok csaptak fel a robbanások mellett. A város égő fáklyaként világította be az egész környéket: kb. 50 km-es távolságból is látszottak a lángok (füstfelhők), amelyek egész éjszaka tomboltak, s hajnalra már érződött az égő hús szaga is!
A munkaszolgálatosokat azonnal a táboraikba gyűjtötték össze. 1945. február 14-én hajnalban a munkaszolgálatosokat két csoportba osztották:
-egyik csoportba kerültek azok, akiknek valamilyen szakmájuk volt (géplakatos, gépész, asztalos, hegesztő, műszerész, stb.), kb. 500 fő;
-a másik csoportba a szakmanélküliek kerültek, kb. 1 600-1 800 fő.
Az utóbbiakat azonnal útnak indították Drezda felé, mentési munkálatokra.
És február 14-én délelőtt jött a második hullám, s néhány órán belül a harmadik hullám: újabb szőnyegbombázás napalmmal!!!
A táborban maradottak soha többé nem találkoztak társaikkal, mindannyian odavesztek:
kb. 1 600-1 800 nem német férfi!
A város még több napig égett, a táborból kimozdulni nem mertek, mert féltek az újabb bombázástól. A táborban maradottakat végül hétvégén indították útra Drezda lakosainak megmentésére. Szörnyű látvány fogadta őket: még füstölgő romhalmaz, elszenesedett holttestek mindenütt: a földön, óvóhelyeken, pincékben, s mindenhol ahová a napalm befolyt. Ott találkoztak a többi táborból jött munkaszolgálatosokkal, s elmondták, hogy társaik ezreit veszítették el ők is az első szőnyegbombázási hullám után, akiket mentésre, segítségnyújtásra küldtek.
Drezdánál legalább 12-14 ezer külföldi munkaszolgálatos veszítette életét.
Hasonlóan sok munkaszolgálatos tűnt el Lipcsénél, s a többi nagyobb német városoknál. Számukat csak becsülni lehet: 50 ezer vagy 80 ezer vagy több?
Ezekről a szörnyűségekről az elmúlt 64 év alatt soha nem beszéltek, az elpusztult több tízezer munkaszolgálatosról még senki nem emlékezett meg! A hozzátartozók és a szerencsésen megmenekültek, máig sem kaptak semmiféle kárpótlást: sem anyagit, sem erkölcsit!
IN MEMORIAM DREZDA!
Mi magyarok emlékezzünk hősi halottainkra!
Utóirat:
· Balogh Sándor 3 társával (1 magyar, 1 szerb, 1 román) a több hétig folyó romeltakarítási és mentési munkák után, elindultak Drezdából Magyarország felé, gyalog, éjszaka, bujkálva (hiszen a háború még folyt). Ő 1945. június végére ért Nyírkarászra. „Élményeiről” és megpróbáltatásairól sokszor mesélt nekem.
· A hihetetlen elbeszélések valódiságával először 1979. nyarán szembesültem, amikor egy kb. 65 fős tanulói csoporttal Drezdában jártam, s utoljára 1988. nyarán láttam a pusztítás nyomait: 8-10 fekete, üszkös emeletes, romos épületet, amelyet Drezda újjáépítői meghagytak az utókor számára, hogy
Az első bécsi döntés: 1938. november 2-án Németország Hitler, Szovjetunió Sztálin vezetésével, Franciaország és Anglia egyetértésével, újraosztották Európát. Többek között Magyarország is visszakapta a Felvidéket és Kárpátalját, az 1920-ban Franciaország által diktált, Anglia támogatásával létrehozott ún. „versailles-i békeszerződés” értelmében a Magyarországtól elcsatolt ősi területek egynegyed részét!
A második bécsi döntés: Az 1939. elején kötött Molotov (szovjet) – Ribentropp (német) paktum (megegyezés) kapcsán Németország és a Szovjetunió Európát két nagy befolyási övezetre osztotta.
Németország megkapta Nyugat-Európát: a Benelux-államokat (Belgium, Hollandia, Luxemburg), Franciaországot, Angliát, Lengyelország nyugati felét, Dániát, Norvégiát. Spanyolország már 1936-tól, a kommunisták által kirobbantott polgárháború német támogatással történő befejezése után, Németország csatlósa lett.
Szovjetuniónak jutott Lengyelország keleti fele: Finnország, a Baltikum (Lettország, Észtország, Litvánia, Belorusszia), Moldova, Besszarábia, Bulgária. Jugoszlávia létrehozása óta a Szovjetunió vazallusa, csatlós állama volt.
Olaszország, Európa első fasiszta állama, Mussolini doce vezetésével, Hitler hatalomra jutásakor (1933-ban) Németország szövetségese lett.
Független mindössze öt európai ország maradt: Svájc, Magyarország, a megmaradt „Románia” (Havasalföld), Görögország és Svédország.
A megegyezésnek megfelelően 1939. szeptember 1-én Németország, majd szeptember 14-én a Szovjetunió lerohanta Lengyelországot, s ezzel elindították a II. világháborút és sorra foglalták el a szétosztott területeket, országokat.
A győztes hadjáratok után 1940. augusztusában megszületett a második bécsi döntés: A semlegesség álláspontját képviselő Magyarország visszakapta Észak-Erdélyt, Székelyföldet, Nyugat-Erdélyt, az elcsatolt magyar területeknek csaknem a felét.
1941. elején Németország elfoglalta Jugoszláviát, Görögországot, a Balkán-félsziget túlnyomó részét, bevonult Romániába.
Magyarországhoz visszakerült a Délvidék, Bácska, Újvidék. A magyar hadsereg bevonulásakor harci cselekmény nem történt, áldozatok nem voltak! A magyar katonai alakulatokat és a rendfenntartó egységeket a félrevezetett szerbek részéről sorozatos merényletek, támadások érték. A magyar katonai vezetés ezután indította el az ún. „tisztogató” hadműveleteket csak és csakis a partizánok (mai szóhasználattal a terroristák), az alattomosan támadók, vérengzős merényleteket okozók, öngyilkos merényleteket elkövetők ellen!
A Kovács András által készített „Hideg Napok” című film hazugságokkal teli, a valóság eltorzítása!
Csak egy példa: D. Sándor Szabolcs-Szatmár megyei lakos, altiszt Szabadkán teljesített szolgálatot. Két társával járőrözött, amikor odament hozzájuk egy alig 20 éves szerb nő, s a már kibiztosított kézigránátot felrobbantotta. A merénylőnő és két bajtársa életét vesztette, csak ő maradt életben, súlyos sérüléséket szenvedve.
1941. tavaszáig Magyarország visszakapta ősi területének kb. négyötöd részét (harci cselekmények nélkül!), már csak Burgenland (Vármegye) maradt osztrák terület, ami az Anschluss (bekebelezés) révén Németország fennhatósága alá került 1938-ban, valamint Kelet-Erdély Havasalföld (rómakori nevén Dácia) részeként.
1941. tavaszán megszűnt, hatályát vesztette, az ún. „versailles-i békeszerződés” (a trianoni diktátum) gyakorlatilag és elvileg is!
Gyakorlatilag megszűntek a „békeszerződés” alapján kreált, fantom országok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia; megszűntek az 1920-ban önállóságukat visszakapott államok: Lengyelország, Lettország, Észtország, Litvánia, Belorusszia (Fehér Oroszország), Moldovánia, Bulgária, Albánia, Ausztria (Németország része lett).
A „vesailles-i békeszerződés” irrealitását és elvi megszűnését 1941. tavaszán mind az öt európai nagyhatalom: Németország, Szovjetunió, Olaszország, Anglia, (a maradék) Franciaország egyezményekben rögzítette az új államhatárok kijelölésével: a felosztott, illetve a visszacsatolt területek elfoglalásával.
Magyarország belépése a háborúba
A régi határok (részbeni) visszaállítása, a függetlenség megtartása fejében Németország Magyarországtól, gesztusként a német hadigépezet támogatását kérte és várta el. Magyarország elsősorban nyersanyagokat adott át: kőolajat, gázt, bauxitot, vasércet, szenet, stb.; valamint élelmiszereket, textilipari, bőripari termékeket szállított.
A Balkán-félsziget elfoglalása és a Délvidéknek Magyarországhoz történő visszacsatolása után Németország többet kért.
Kassa bombázása: 1941. június 22-én Németország „váratlanul” megtámadta a Szovjetuniót a Ribentropp – Molotov egyezményben rögzített megnemtámadási szerződés ellenére. A német hadsereg néhány nap alatt csaknem Kijevig jutott el. A hátország biztosítására, az elfoglalt területek rendfenntartására kiegészítő csapatokra volt szükség.
A megmaradt „Románia” a németek számára fontosabb volt Magyarországnál, mert a Duna deltavidéke hatalmas olajmezőket tartalmazott, s a Kelet-Kárpátok is nagymennyiségű ásványkincseket rejtett. Antonescu román miniszterelnök, teljhatalmú román diktátor már 1940. őszén csatlakozott Németországhoz, s a román csapatok nagy erőkkel részt is vettek a Szovjetunió elleni invázióban. (A román 3. hadsereg bevetésével).
Magyarország továbbra is a semlegesség és a lojalitás álláspontján maradt. Németország nem ezt várta!
A német hadvezetés, titkos tárgyalások révén, a korábban románok által birtokolt területek visszaadásának ígéretével, rávette a román vezetést, hogy Magyarországot is sodorják be a szovjetellenes háborúba.
Bukarest, a román haderő távolléte miatt, félve a magyarok hátbatámadásától, illetve Kelet-Erdély katonai erővel történő visszafoglalásától, ördögi tervet eszelt ki. Az olasz légierőtől kapott hárommotoros repülőgépeket átfestették és szovjet felségjelekkel látták el. A repülőgépekre 10-10 db, kb. 105 kg-os szovjet típusú, leningrádi gyártmányú rombolóbombákat helyeztek el. Célpontjuk Kelet-Erdélytől alig 200 km távolságra lévő magyar város, Kassa lett.
1941. június 26-án 13 óra után néhány perccel megkezdődött Kassa és környékének bombázása. A három gépből álló repülőkötelék amilyen váratlanul érkezett, a bombák leszórása után ugyan olyan gyorsan el is tűnt dél-keleti irányban! Hivatalos adatok szerint 32 ember meghalt, közel 300 fő megsebesült, sokan súlyosan. Sok lakóház összeomlott, tönkrementek az utak, megrongálódott a közműhálózat. Ezzel egyidőben Munkácsot és Rohót is súlyos légitámadás érte.
A megtévesztő célzatú támadások után Horthy Miklós kormányzó 1941. július 27-én bejelentette, hogy „Magyarország a Szovjetunióval hadiállapotban lévőnek tekinti magát”.
A szovjet vezetést meglepetésként érte a bejelentés, hiszen a kialakult súlyos hadi helyzetben nem volt érdeke, hogy egy, bár csekély katonai erővel rendelkező országgal is hadban álljon.
Ezt követően az első (1.) magyar hadsereg, kb. 200 000 (kettőszázezer) fő, megerősítette a már korábban visszakapott Kárpátokban kialakított védvonalakat, illetve a magyar kézre került, csehszlovákok által az 1930-as évek közepén kiépített „kis Maginot-vonalat”, az áttörhetetlennek bizonyult bunker- és betonerődrendszert.
De a magyar haderő semmilyen szovjetellenes harci cselekménybe nem avatkozott bele.
A 2. magyar hadsereg
A németek által 1941. június 22-én a Szovjetunió ellen indított villámháború illúziója 1941. decemberében, Moszkva előtt elszenvedett súlyos vereséggel szertefoszlott. Hitlernek külső segítségre volt szüksége, s már 1941. december 21-én utasította a szárazföldi erők főparancsnokságát, hogy:
„Olaszországot, „Romániát” és Magyarországot sürgősen rá kell venni, illetve kényszeríteni, hogy 1942-re nagyszámú haderőt állítson ki, s még tavasszal szállítsák ki a keleti hadszíntérre” (a Don és a Volga körzetébe).
Ennek jegyében utazott 1942. január 9-én Ribentropp német külügyminiszter, majd január 22-én Keitel tábornagy, a véderők főparancsnoka Budapestre. Céljuk közös volt: Horthy Miklós kormányzónál és a magyar hadvezetésnél elérni a minél nagyobb haderő kiállítását és kivezénylését a keleti arcvonalra. A végleges megállapodást írásban nem rögzítették (akkor még volt a szavaknak hitele és ereje!). A megállapodásban benne volt az is, hogy ha Magyarország részt vesz a harci cselekményekben és a 2. magyar hadsereg kivonul a keleti, szovjet arcvonalra, akkor ennek fejében Magyarország visszakapja Kelet-Erdélyt is (kb. 40 000 négyzetkilométer).
Horthy Miklós és a magyar hadvezetés az ígérgetések ellenére vonakodott ugyan a 2-es számú hadsereg kiküldetésétől, de ígéretet tett annak felállításáról.
1942. februárjában megkezdődött a 2. magyar hadsereg szervezése: kiküldték a behívó parancsokat, s márciusában megindult a bevonulás a kijelölt laktanyákba.
A 2. magyar hadsereg három hadtestből állt:
III. hadtest: Szombathely, Vas megye katonái alkották, kb. 60 000 (hatvanezer) fő, plusz kiegészítők.
IV. hadtest: Pécs, Baranya megye katonái alkották, kb. 75 000 (hetvenötezer) fő, plusz kiegészítők.
VII.hadtest: Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén megye katonáiból állt, kb. 120 000 ezer (egyszázhúszezer) fő.
Hozzájuk csatlakozott a kb. 15 000 (tizenötezer) fős páncéloshadosztály, valamint az 50 000 (ötvenezer) főre tehető munkaszolgálatos (fegyveres szolgálatra alkalmatlan, egyébként egészséges, munkabírású férfiak), akiknek feladatuk a terepelőkészítés, aknamentesítés, vasútvonalak, utak kiépítése, barakkok, szálláshelyek felépítése, étkeztetés biztosítása, stb. volt.
Az ímmel-ámmal szervezett és szerveződő hadsereg 1942. júniusára kezdett összeállni. A 2. magyar hadsereg létszáma elérte, sőt meghaladta a 300 000 (háromszázezer) főt. (Nem hivatalos adatok szerint a háromszázötvenezer főt is!?)
Borsod megyében, Alacska (alig 1 000 lakosság) községbe is megérkeztek a behívó parancsok, 17 fiatalembernek. A behívónak 13 fő tett eleget, köztük Simon Béla (aki 1917-ben született, nőtlen), Gál Béla 2 gyermekes családapa is, akik Miskolcra, a Szentpéteri-kapu laktanyáiba vonultak be március elején. A Simon családban 6 gyermek volt: öt fiú és egy lány. Behívót kapott még a kétgyermekes Simon Géza és alig 18 éves Simon László! Géza és László két társával (Szalai Pál, Tóth Géza) nem tettek eleget a behívásnak, hanem elbujdokoltak a közeli kőbányában kialakított rejtekhelyre. (A szomszédos falvak más fiataljai is meghúzódtak ott!) Kétszer-háromszor keresték őket a csendőrök, de nem találtak rájuk. Kb. 6-7 hónapig tartózkodtak a rejtekhelyen, s így maradtak életben!
A magyar érzelmű hadvezetés továbbra is vonakodott a 2. magyar hadseregnek a szovjet arcvonalra való kiküldetésétől, Horthy Miklós kormányzó pedig a Hitlerrel történő kétszeri találkozás ellenére sem akart harcba keveredni a Szovjetunióval.
Hitler megbízottjai, látva a magyarok vonakodását, bizonytalanságát 1942. február elején Bukarestbe látogattak, ahol Antonescu miniszterelnökkel és Mihály királlyal (II. Károly király fiával) tárgyaltak. A németek ígéretet tettek a románoknak Kelet-Erdély megtartására, Moldovánia nyugati felének visszaadására, a Duna-menti bulgáriai területek átengedésére, Besszarábia és Bukovina visszaszerzésére. A román hadvezetés alig két hónap alatt megszervezte! a 4. román hadsereget és kivezényelte a kb. 200 000 (kettőszázezer) főből álló harci alakulatait a Don mellékére.
Amikor a magyar hadvezetés tudomást szerzett a német-román titkos tárgyalásokról és megállapodásokról, Horthy Miklós azonnal elrendelte a 2. magyar hadsereg kiszállítását a doni harctérre. A szedett-vedett alakulatok kivezénylése 1942. április 11-én kezdődött és 1942. július 27-én fejeződött be. A tartalékosok és az utánpótlás kiszállítása még hónapokon át tartott. A németek ígéretet tettek arra, hogy a magyar csapatok még a tél beállta előtt (október végén) visszatérhetnek a magyar földre! Hadseregparancsnok Jány Gusztáv vezérezredes lett.
Milyen erőt képviselt a 2. magyar hadsereg?
Hadfelszerelésüket még az I. világháborúból visszamaradt puskák, karabélyok, bajonettek; a németek által még 1941. előtt elfoglalt területekről származó fegyverek; kiszuperált német fegyverzetek alkották. Hadianyaguk másod-, sőt harmadosztályúnak mondhatók. A hadosztályokban több lovas zászlóalj volt, sőt még kerékpáros századok is voltak! (Igaz ők a 100-150 km-es távolságot az utolsó vasútállomástól a harctérig „könnyedén” tették meg, a többiek gyalogmenetben!) Lövegeik, páncéltörő ágyúik még 1900. előtt készültek. Komoly hadfelszerelésük csak a csehek által 1942-ig gyártott, német kézre került könnyű harckocsik voltak.
Öltözéküka Kárpát-medencei nyári hőmérsékletnek (25-35 Celsius foknak) megfelelőek voltak!: könnyű nem bélelt nadrágok; rövid nadrágok!; zubbonyok felsőkabát nélkül!; nyári katonai sapkák!; bőrnélküli bakancsok!; stb. (Hiszen a magyar haderő nyári-őszi bevetésre készült!!)
Élelmezésüket a németek vállalták át, ami ugyancsak végzetes hibának bizonyult. A magyar étkezési szokásoktól eltérő élelmeket: paradicsomos halkonzerveket, zöldségből készült főzelékeket, tökből készült (hitler-szalonnának nevezett) lekvárt, nyershúsú szalámit, fekete kenyeret, stb. szállítottak, de ezekből sem kaptak elegendő mennyiséget a magyar katonák. Így nem csoda, hogy még a harcok megkezdése előtt több ezer (tízezer?) magyar katona hasmenést kapott, gyomorfájdalmakkal küszködött, s inkább éheztek. Az elégtelen táplálkozás, illetve a fellépő hastífusz, éhezés miatt nagyon sokan meghaltak!
A magyarok által kiszállított élelmiszereket, mezőgazdasági termékeket, a gyapjúból készült ruházatot, a bőrből készült bakancsokat a német hadvezetés, katonaság kapta!
A Don folyó melletti harcok
A 2. magyar hadsereg kiszállítása a keleti hadszintére 1942. július végéig tartott. A harci állásokat a Don jobboldali (nyugati) részén foglalta el, a Don partjaitól kb. 50-80 km-es távolságban. Hadtevékenységük, majd később védvonaluk Voronyezs-től Pavlovszk-ig terjedt, kb. 200 km-es szakaszon. Voronyezstől északra, a magyar hadsereg bal szomszédja a Weichs vezérezredes parancsnoksága alatt álló 2. német hadsereg volt, közvetlen mellettük a VII. német hadtest helyezkedett el.
Voronyezstől délre foglalt állásokat a III. magyar hadtest kb. Uriv-ig, parancsnoksága Szemigyeszjatszkoje-ben volt. Tőlük délre helyezkedett el a IV. magyar hadtest kb. Scsuszje-ig, parancsnoksága Subnoje-ben volt. Tőlük délre foglalt állást a VII. magyar hadtest Pavlovszki-ig (Szaguny-ig), parancsnoksága Karpenkovo-ban volt.
A 2. magyar hadseregtől délre, a Don ugyancsak jobbpontján helyezkedett el a kb. 150 000 (egyszázötven ezer) főt számláló, túlnyomórészt az afrikaiakból, gyarmati területekről verbuvált katonákból álló 8. olasz hadsereg Bogucsár-ig, 120-140 km-es szakaszon. A magyarok közvetlen szomszédja az Alpini hadtest volt.
Bogucsártól délre foglalt állást az ugyancsak „összeeszkábált” 4. román hadsereg, kb. 200 000 (kettőszázezer) fővel. Hadterük Szeratimovics-ig terjedt, kb. 180-200 km-es vonalon.
Tőlük délre a Don bal partján, a Don-Volga közötti területeken tartózkodott, a már 1941-1942. telén harcoló, a Donon átkelő és súlyos veszteségeket szenvedő, megtépázott 3. román hadsereg.
A Don és a Volga között (kb. 30 km-es szélességben) volt a 6. német hadsereg Paulus altábornagy vezetésével, Sztálingrád-tól (ma Volgográd) alig 5-10 km-re, kb. 400 000 (négyszázezer) fővel.
A második magyar hadsereg Weichs vezérezredes vezette német hadseregcsoport alárendeltségébe került. A Blau (kék) fedőnevű támadás a Don folyó birtoklásáért 1942. június 28-án kezdődött. A több mint 1 800 km-es szakaszon széthúzódó támadások jelentős sikereket hoztak. A német, magyar, olasz, román hadseregek, együttes offenzívájuk révén, 1942. szeptember végéig eljutottak a Don folyóig. A szovjet csapatok visszahúzódtak a Don bal partjára, csak néhány hídfőállás maradt kezükön a Don jobb partján (Korotojak, Uriv, Sztorozsevoje, Scsuszje, stb.) A szovjet hídfőállásokat a sok veszteséggel járó, súlyos harcok árán sem sikerült mind felszámolni, s a Donon átkelni.
1942. október elejére kiderült, hogy a 2. magyar hadsereg (a többi sem) év vége előtt nem térhet haza, a telet ott kell töltenie. Már 1942. október 14-én Hitler kijelölte a magyar hadsereg végleges téli állását az addig elfoglalt arcvonalon. Megkezdődött a téli állások, bunkerek kiépítése, a védekezésre felkészülés. A kemény orosz télre, a mínusz 30-40 fokos hidegre nem számítottak és nem is voltak felkészülve a magyar katonák. Az utánpótlás akadozott, a kiérkezett téli felszereléseket, élelmiszereket többnyire raktárakban tartalékolták, illetve a németekelorrozták! (Ezek a tartalékok a harcok alatt elpusztultak vagy a szovjetek kezére kerültek.)
Miközben a szovjet hadsereg a Don bal partján látszat, megtévesztő védekező hadműveleteket végzett (igyekezett minél több csapatot, embert kimenekíteni), a szovjet hadvezetés Szaratov térségében 1942. október végén, november elején hatalmas katonai erőt dobott át (titokban!) a Volgán: kb. másfél millió katonát, több ezer harckocsit, ágyút, tízezernyi hordozó- és szállítójárművet, több száz repülőgépet, rengeteg hadianyagot, utánpótlást. (A német titkos szolgálat miért nem tudott erről?!)
1942. november 20-án indult meg a nagyszabású szovjet ellentámadás a Don-Volga közében, déli irányban, Sztálingrád felmentésére. Elsőként a Sztálingrádtól északra elhelyezkedő 3. román hadsereget söpörték el: 1942. november 24-re nagy része megsemmisült, a rosszul felfegyverzett és gyengén harcoló román csapatok másik része visszavonult, a többiek hadifogságba estek. A német hadállások meggyengültek, s ezzel a Paulus tábornok vezette 6. német hadsereg és a 4. páncélos hadsereg sorsa megpecsételődött. A harapófogóba került, Sztálingrádnál bekerített kb. 400 000 (négyszáz ezer) német katona védekezésre kényszerült. Végül az embertelen körülmények között folyó súlyos harcok után 1943. február 2-án Paulus tábornagy megadta magát az életben maradt 150 000 (egyszázötven ezer) fős katonáival együtt.
A 3. román hadsereg pusztulását látva, a román vezetés azonnal újabb manőverbe kezdett. Antonescu kormányfő és Mihály király, egymástól függetlenül, egymás tudta nélkül, a hadvezetés megkerülésével megbízottakat küldött Moszkvába puhatolózni, tárgyalni. A titkos tárgyalások célja a szovjetellenes háborúból való kilépés feltételeinek megbeszélése, valamint a még mindig jelentős erőt képviselő 4. román hadsereg megmentése volt, amelyet már 1942. november 20. környékén ugyancsak súlyos támadások értek. A titkos megegyezés eredményeként a 4. román hadsereg alig tízezer fős veszteséget szenvedve, látszólagos utóvéd harcokat folytatva, visszavonulhatott a hadszíntérről, illetve egy részük megadta magát. 1943. január elején már komoly harci cselekményben a Don mentén nem vett részt. Ennek fejében a román vezetés ígéretet kapott a Szovjetunió által 1940-41-ben elfoglalt Nyugat-Moldovánia, a Duna deltavidékének visszaadására, Kelet-Erdély megtartására (amit korábban Hitlertől is kértek!)
Miután a németek 1940-ben elfoglalták a francia területek kétharmad részét, Franciaország, mint önálló állam megszűnt létezni. Ezzel „Románia” elvesztette a több százéves „ősi” szövetségét, s ezért Németország és Szovjetunió között kezdett el ingázni, hintapolitikát folytatni. Havasalföld („Románia”) története során még sohasem fejezett be háborút azon az oldalon, amelyiken elkezdett!
A 4. román hadseregnek a harcokból való kilépésével, lehetőség adódott a szovjet csapatoknak a Don átkeléséhez és megnyílt az út észak felé a Don jobb partján.
A 8. olasz hadsereg délről védtelen maradt, ugyanakkor súlyos harcokat folytatott a doni hídfőkért, a folyón való átkelésért, s végül 1943. január 13-14-én megadta magát. Az életben maradt 120-130 ezernyi olasz katona szovjet hadifogságba került. Az olasz hadsereg tragédiáját megrázóan, hűen mutatja be a
Vittorio de Sica által 1970-ben készített Napraforgó című (játék-)film. (A 2. magyar hadsereg tragédiájáról eddig, 65 év eltelte után sem készült egyetlen (játék-)film sem!) Bár Sára Sándor 1979-80-ban készített egy 25 részből álló dokumentum filmsorozatot, de 4-5 rész TV-s levetítés után betiltották, mert túl „magyarszellemű” volt!
Weichs vezérezredes vezette 2. német hadsereg, amely Voronyezstől északra védte a Don vonalát és támadta a szovjet erőket, 1942. december elején parancsot kapott az általuk birtokolt (kisebb jelentőséggel bíró) területek elhagyására, kiürítésére, mivel a legjelentősebb erőt képviselő és legközelebbi hadseregcsoportot a Sztálingrádnál folyó, körbezárt 6. német hadsereg felmentésére, kisegítésére akarta a német
hadvezetés átvezényelni, a Manstein tábornagy vezette Don Hadseregcsoporthoz. Az átcsoportosítást a III. magyar hadtestnek kellett fedezni és biztosítani!
A 2. magyar hadsereg immár északról is védtelen maradt.
A szovjet hadvezetés későn eszmélt, hiszen a Sztálingrád környékén zajló harcokra összpontosított, ezért kezdték meg csak 1943. január elején észak felől az átkaroló hadműveleteket!
A délen folyó, Don-Volga köze területi véres harcok miatt a Sztálingrád felé támadó, s az észak felől jövő szovjet támadások kivédésére, tehermentesítésére, a német csapatok újabb segítségre szorultak.
1943. január elején a magyar, olasz, s a még harcoló román csapatok Hitlertől parancsot kaptak a szovjet kézen lévő hídfők elfoglalására, a Donon való átkelésre, hogy ezzel minél nagyobb szovjet haderőt kössenek le a Sztálingrádnál harcoló német csapatok segítése, megmentése érdekében.
1943. január 8-9-én indult meg az együttes támadás. A magyar és az olasz hadtestek 1943. január 11-ig sorra foglalták el a hídfőket, városokat, településeket: Uriv, Goldejevka, Sztorozsevoje, Korotojak, Scsuszje, Pavlovszk, Leszki, Kalacs, Bogucsar, stb.; átkeltek a Donon és jelentős harci állásokat építettek ki a Don bal partján! A magyar és az olasz csapatok a kb. 300-350 km-es vonalon minden szovjet támadást visszavertek, a szovjet harckocsikat (tankokat) is visszavonulásra kényszerítették.
A leghevesebb harcok Urivnál folytak, amelyet 1943. január 11-én a magyar csapatoknak sikerült teljes egészében elfoglalni, kezükre kerültek a stratégiai szempontból legfontosabb épületek, köztük a templom is. A templom ablakaiban és tornyában, illetve a magasabb épületek tetején elhelyezkedő géppuskások, lövészek, köztük Almási Lajos, Almási János, Gál Béla, Sándor László, Simon Béla alacskai lakosok és többi bajtársai sorra verték vissza a meg-megújuló szovjet támadásokat. A „muszkák” (oroszok) csak jöttek és jöttek, a szovjet parancsnokoknak nem számított a több ezer, tízezer emberveszteség, (aki nem támadott, azt hátulról lőtték agyon a szovjet biztonsági alakzatok!).
A 2. magyar hadsereg holokausztja
A magyar és az olasz hadsereg 1943. január 12-én még teljes ura volt a helyzetnek. Bár súlyos veszteségek árán, de tartották a Don keleti oldalán elfoglalt harci állásaikat. Január 12-én dél körül az Uriv környékén harcoló magyar katonák egyre fokozódó erejű harci zajokat hallottak hátuk mögött, nyugat felől. Először azt hitték, hogy a németek megtévesztő hadműveleteiről van szó. Amikor január 12. délutánján elkezdték bombázni a magyarok által ellenőrzött területeket és a Don mentén húzódó állásokat, majd január 13-án hajnalban már ágyúkkal és „sztálinorgonákkal” (sorozatvetőkkel) lőtték Uriv és környékén harcoló magyar egységeket (mint később kiderült a többi magyar alakulatokat és az olasz csapatokat is) nyugat felől, akkor döbbent rá a 2. magyar hadsereget irányító tábornoki kara, hogy kelepcébe kerültek. A vezérkar tábornokai, főtisztjei köztük Jány Gusztáv főparancsnok, Szabó László vezérőrnagy, Dálnoki Veress Lajos altábornagy, Nádas Lajos ezredes, Kovács Gyula ezredes, stb. az irhájukat mentették, repülőgépekre szállva elmenekültek, magára hagyták a harcoló magyar hadsereget. Csak néhány főtiszt (köztük Rumy Lajos ezredes, Thurzó György őrnagy), tisztek és altisztek nem hagyták cserben katonáikat!
1943. január 12-re befejeződött az északról induló szovjet seregek bekerítési hadművelete, délről pedig január 14-ig eljutottak a magyarok hadállásáig, miután az olasz hadsereg megadta magát!
Eszmélés után a magyar harci alakulatok visszavonultak a Don jobb partjára, az 1942. októberében kiépített védvonalakra, feladták a 2-3 nap alatt – nagy veszteségekkel járó – elfoglalt területeket és elkezdődött az északról, nyugatról, délről jövő szovjet támadások elleni védekezés, illetve azok visszaverése.
1943. január 13-án délután kezdetben kis erőkkel, majd január 14-én – ellenállást nem tapasztalva – megindult a Moszkalenko vezérőrnagy által vezetett 40. szovjet hadsereg támadása kb. 300 000 (háromszáz ezer) fővel. A védtelenül hagyott hídfőket szinte vérveszteség nélkül foglalták el a szovjet csapatok, s keltek át a Don jobb (nyugati) partjára.
A védekező állásban lévő, a még mindig 230-250 ezer harcoló katonát számláló 2. magyar hadsereg védővonalát a szovjet csapatoknak sokszori és nagy erejű támadása révén sem sikerült megtörni.
A Donon átkelő szovjet csapatok, a magyarok által védett 200 km-es szakaszon sehol sem törtek át!!! De dicsőíteni kellett a szovjet hadsereget több mint 50 éven át hazugságok árán is!
A kelepcébe került, felsőbb irányítás nélkül maradt kb. 220 ezres magyar hadseregnek és a kb. 50 ezres német seregek vezetésének döntenie kellett: vagy megadják magukat (ami nem volt jellemző) vagy kitörnek nyugat felé.
A körbezárt magyar, német, olasz, horvát, stb. seregek, csapatok, egységek Osztrogozsszk városban és környékén zsúfolódtak össze, alig 3 000 (háromezer) négyzetkilométernyi területen, miközben súlyos védelmi harcokat folytattak Szvoboda-nál, Kondenzovo-nál, Kolbino-nál, stb., s tartották a Voronyezstől Osztrogozsszkig húzódó Potudan-védvonalat. A 40 fokos hidegben és az egyre súlyosbodó lőszerhiány ellenére a magyar katonák, ahol még tudták, tartották állásaikat, de egyre többen igyekeztek az életüket menteni. A halálos kimerültségben szenvedők, éhesen, véresen és sebesülten már csak vánszorogtak a visszavonuló csapatok után; aki elfáradt és leült „néhány percre” megpihenni, az soha többé nem állt fel, megfagyott.
A visszavonulás, menekülés – egyre nagyobb zűrzavarban – és az utóvédharcok január 18-ig tartottak. Január 17-én a szovjet gyűrű Osztrogozsszknál végleg bezárult.
1943. január 19-én délelőtt érkezett meg a várva-várt kitörési parancs. Rumy Lajos ezredes és Thurzó György őrnagy vezette kb. 200 000 (kettőszázezer) fős magyar hadsereg, illetve Witzleben vezérőrnagy vezette, kb. 40 000 (negyvenezer) fős német hadsereg, a megmaradt páncélos egységeivel együtt, valamint a több ezer főt számláló, más nemzetiségű csapatok 1943. január 19-én megkezdték a kitörést.
A kitörő csapatok fegyverzete túlnyomórészt a németek által hátrahagyott ágyúk, lövegek, géppuskák, karabélyok, harckocsik, szállítójárművek voltak. De itt is csődöt mondott a német műszeripar precizitása (ahogy a moszkvai csatában)! A mínusz 30-40 fokos hidegben a finoman kimunkált, olajozott fegyverekbe befagyott a lövedék, golyó (használat előtt fel kellett melegíteni azokat!). A tankok, szállítójárművek, motorkerékpárok nem indultak a lefagyott motorok miatt!
Bezzeg a „lötyögős” szovjet fegyverek működtek és a mínusz 40-50 fokos, szibériai hidegre tervezett harci járművek „könnyedén” indultak és mozogtak.
A nehézségek és a súlyos körülmények ellenére a kevés fegyverzettel, néhány tucat harckocsival (tankkal) rendelkező, fagytól szenvedő, éhínséggel küszködő haderő elsöpörte a 107. és a 340. szovjet lövész hadosztályt, illetve a 86. és a 150. szovjet harckocsi dandárt és bejutottak a Subnoje, Alekszejevka irányában lévő területekre. A nagy vérveszteség, a sok fagyhalál, éhhalál ellenére, valamint a folyton támadó szovjet haderő feltartóztatását átvevő magyar alakulatok február közepéig eljutottak az Oszkol folyó partjáig; Novij Oszkol település lett a kitört csapatok központja. A haza (Magyarország) felé tartó magyar haderő március elejére elérte a Donyec folyót, a Belgorod-Harkov vonalát!, de milyen áron!
Oszkol mentén még csaknem 200 000 (kettőszázezer) magyar és 30 000 (harmincezer) német katona életben volt! A visszavonuló fegyvertelen, fagytól szenvedő, éhező, sebesült és beteg magyar katonákat (másokat is) válogatás nélkül lőtték, gyilkolták halomra az oroszok. Aki tehette a korábbi harcokban elesett sok ezernyi szovjet, magyar, német katona holttestéből épített fedezéket! Leszedték a holttestekről a ruházatot, bakancsokat, döglött lovak húsát ették, szomjukat hóevéssel oltották. Sokan feladták a küzdelmet, megfagytak, illetve öngyilkosok lettek.
A támadó szovjet csapatok mellett még a partizánok is lőtték őket lesből (pajtákból, tanyasi épületekből, sűrű koronájú fák tetejéről, stb.) Hadifoglyot nem ejtettek az oroszok. (Bár Sztálin híres, hírhedt parancsa csak 1943. októberében kelt, mely szerint csak életerős, egészséges hadifoglyokat ejthetnek a szovjet csapatok, mindenki mást agyon kell lőni!)
A megmenekülést jelentő Donyec folyót alig 20 ezer magyar és néhány ezer német katona érte el, ezek többsége március végére haza is jutott.
Sajnálatos tény, hogy a főtisztek, tisztek egy része nem tett eleget legfőbb kötelességének: katonáikról való gondoskodásnak, cserbenhagyták őket, csak a saját életüket mentették. A megmenekültek nagy része a magyar érzelmű, határozott fellépésű, felelősségtudattal rendelkező parancsnokaiknak köszönheti!
Így menekült meg Almási János, Almási Lajos, Sándor László, akik viszontagságos körülmények között 1943. március végére visszaérkeztek Alacskára. Sok magyar, német és egyéb nemzetiségű sebesült katona úgy menekült meg, hogy az egyedül maradt orosz asszonyok, nők szánkón, vagy puszta kézzel bevonszolták őket a házikójukba, elrejtették és titokban ellátták őket. Ezek többsége ott is maradt és nagyrészük családtag lett.
1943. március 6-7-én Sándor László sorkatona (meghalt 2004-ben) még beszélt Simon Bélával az Oszkol folyó partján, aki – több beteg és sebesült bajtársával – egy nagy fa árnyékában feküdt. Súlyos hasfertőzésben szenvedett, járni képtelen volt. Ez volt az utolsó információ róla. Emlékét megörökítve ezért lettem Simon Pál (apám neve) helyett Simon Béla: 1943. április 9-én születtem Alacskán! Simon Béla nagybátyámat, mint sok tízezer magyar katonát, ma is eltűntként tartjuk nyilván!
A 300-350 ezer fős 2. magyar hadseregből alig 20 ezer férfi tért haza (őket sem fogadta kitörő örömmel az itthoni hadvezetés), a többi odaveszett, a többségüket legyilkolták, gulagokra vitték, ahonnan sosem tértek vissza!
Ez a 2. magyar hadsereg váráldozata (holokausztja), amiről még ma (2010. január) sem szabad beszélni, pedig ők igazán magyar hősök voltak!
Utózöngék
A Don-kanyarban semmilyen katasztrófa nem történt.
1943. október közepén Jány Gusztáv vezérezredesnek, Kovács Gyula vezérőrnagynak, Dálnoki Veress Lajos altábornagynak, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek (vezérkari főnöknek), stb. még volt (lehetett) lehetősége arra, hogy a 2. magyar hadsereget visszavonja a szovjet harci zónákból, s haza szállítsa a tél beállta előtt! A kellően előkészített visszavonulás megmenthette volna 300 000 (háromszáz ezer) magyar életét!
1951-ben a „hidegháború” csillapítására a Szovjetunió több ezer magyar, német, román, olasz, stb. hadifoglyot hazaengedett. Így került haza Jandek Ernő tiszthelyettes (kertészmérnök) is 1951-ben 8 évi hadifogság után, aki menyasszonyát csak ekkor vehette feleségül 40 évesen. Az esküvő a bevonulási parancs megérkezése előtti napokra volt kitűzve! (Most 99 éves.)
1953-ban kezdték el építeni az új szocialista típusú várost, Kazincbarcikát (Berente, Barcika, Kazinc községek egyesítésével). Az építkezés sok munkaerőt igényelt. Az építkező munkásokat a környékbeli falvak Alacska, Sajókaza, Herbolya, Sajószentpéter, stb. lakói látták el élelemmel, innivalóval!
1953. június végén, a cseresznyeérés idején többed magukkal Simon Pálné, Gál Béláné (Ilonka) is hordta hátikosarakkal (20-25 kg-nyi) cseresznyét a hegyen át az épülő területekre. Furcsa módon a munkások és az árusok között több méternyi magas, kb. 4 méter szélességben húzódó kettős drótkerítés volt. A drótkerítések között fegyveres őrök járkáltak, akik a belső kerítés mögötti munkásoktól elvették a pénzt (15-20 fillért!) azt az árusoknak odaadva a félliternyi cseresznyét átjuttatták a munkásoknak. Egyszer az egyik építőmunkás a belső kerítés oldaláról kiszólt: „Ilonka, te vagy az?”. Ilonka először csak lesett jobbra-balra, de a hang ismerősnek tűnt! Az újabb szólításra Ilonka felismerte Bélát, a férjét, s együtt zokogtak perceken át, míg az őrök el nem vezették Gál Bélát! Soha többé nem látták egymást, s nem tért haza. Ekkor derült fény arra, hogy Kazincbarcikát (hasonlóan Sztálinvárost = Dunaújváros) a Szovjetunióból, gulágokról hazaszállított (kb. 3-3 ezer főt számláló) magyar hadifoglyokkal építtették meg! Az építkezések befejezése után (1954-55) az építőmunkások szőrén-szálán eltűntek. (Valószínű, hogy visszavitték őket a gulágokra?)
Többször és többek által felvetődött és ma is felvetődik az a kérdés, hogy „mit kerestek a magyarok a Donnál?” A válasz lehet az, hogy a 2. magyar hadsereg feláldozása Magyarországot menti meg, biztosítva a több ezer éves határokat.
Az elmúlt 65 év alatt még sohasem hallottam azt a kérdést, hogy:
– „mit kerestek az olaszok a Don-partjánál?”A válasz lehetne az, hogy a németek sokszor kisegítették az olaszokat az Afrikában folyó gyarmatszerző harcokban, s most ezt viszonozták!
– „mit kerestek a románok a Don-partjánál, miért vettek részt a németek oldalán a Szovjetunió lerohanásában?”A válasz egyértelmű: Céljuk a „Nagy Románia” visszaállítása.
Ma 2010. elején senki nem kérdezi meg, hogy mit keresnek felfegyverzett magyar katonák (több százan, ezren) Afganisztánban, Irakban, Libanonban, Afrikában, stb.? A válasz lehetne az, hogy mint zsoldosok 1,5-2 millió forintot havonta!
Az ország érdekeit nem képviselő zsoldos katonák, akik idegen területeken életüket vesztették, miért hősi halottak??
Éppen ideje lenne már megemlékezni a 2. magyar hadsereg kb. 300 000 (háromszázezer) hősi halottjáról, véráldozatáról!
Legyen január 19. (1943. január 19-i kitörés kezdete) a magyar hősök napja!
Nyíregyháza, 2010. január
Simon Béla 4400 Nyíregyháza, Vietórisz u. 58. 06304849112
Magyarországon jelenleg nincs (nem is volt) pénzügyi válság! Ezt a látszólagos válságot a kormány (és az általa vezérelt) média gerjesztette és gerjeszti az EU és az USA sugallatára (Izland „példájára” utalva), hogy a már multimilliárdos „magyar” tőkések, mágnások, állami vezetők, bankárosok, bankok újabb milliárdos pénzekhez jussanak!
·A 26,2 milliárd dollárban nyújtott „nemzetközi segély” valójában mennyit is ér?
26,2 milliárd dollár = 0,666 x 26,2 » 17,47 milliárd euró. Az átváltási díj min. 10 %-os, (azaz 1,747 milliárd euró veszteség!) marad 15,72 milliárd euró. Magyarország „EU-tag”, ezért euróban fizet!
Forintosítva: 15,72 x 270 Ft (átlag) = 4 244 milliárd Ft (azaz négyezer kettőszáznegyvennégy milliárd Ft), kb. a 2009. évi költségvetés fele!!!
·Mennyit kell (kellene) visszafizetni a következő 5 (öt) év alatt?
-Az éves kamat 6%, így a kamatos kamat összege:
26,2 x 1,065 = 26,2 x 1,3382 » 35 milliárd dollár.
-Az évenkénti készenléti díj: 0,25 %-os, kb.:
5 év alatt 26,2 x 1,0025 5 – 26,2 » 0,33 milliárd dollár.
-Így a visszafizetendő összeg 5 év alatt (múlva) kb.:
35,33 milliárd dollár » 35,33 x 200 = 7 066 milliárd Ft (azaz hétezer 66 milliárd Ft), a 2009-es költségvetés 7/9-ed része (78 százaléka!!)
·Kik fogják kapni (kik kapják) ezt a támogatást?
Az ésszerűség és az elvárások szerint a minimálbérért dolgozó magyarok, alkalmazottak; a tönkrement egészségügy: kórházak, rendelők, orvosok, ápolók, mentősök, mentőszolgálat, kisegítők, stb.; a széthullott közoktatás: középiskolák, kollégiumok, általános iskolák, óvodák, bölcsődék; a megalázott közalkalmazottak: pedagógusok, óvónők, kisegítők, stb.; a tűzoltóság, az életüket kockáztató tűzoltók; a rendőrség, a bűnözők és a bűnösök felderítésében ugyancsak az életüket kockáztató rendőrök, rendőri alkalmazottak; a közbiztonságot fenntartani akaró polgárőrség; a mezőgazdaságban dolgozó, abból élő falusiak (vidékiek!); a csőd szélén álló kisvállalkozók; gyárak, üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek létesítését akarók; új munkahelyek megteremtésére törekvőek, stb.
De nem ők kapják a kölcsönt, a segélyt, a támogatást hanema bankok, bankárosok:
-amelyek, akik eddig is több százmilliárd nyereséget tettek zsebre, elsikkasztották a betétesek pénzét;
-amelyek, akik ingyen használják a dolgozók bérét, sőt a keményen megdolgozott bérük, fizetésük hozzájutásához fizetniük kell, s a rájuk kényszerített bankszámlavezetéséért is több ezer forintot kell fizetni havonta!!
-amelyek, akik kölcsönt nem adnak, csak a még meglévő tulajdon (ház, föld, autó, festmények, ékszerek, stb.) teljes elbirtoklása fejében!
-uzsorakamatot kérnek, de az új törvény őket nem bünteti, csak a kisembereket!
·Kik fogják visszafizetni a kb. 7 066 (több, mint hétezer) milliárdos kölcsönt az IMF-nek?
A bankok biztosan nem!(legfeljebb újabb csődöt jelentenek), hanem a még többnyire minimálbérért dolgozó fizikai munkások, közalkalmazottak, nyugdíjasok, a vidéken nyomorgók együtt úgy, mint a Moszkvába „guruló” dollárok milliárdjait. Az Orbán Viktor vezette kormány által a költségvetésből, az adózó állampolgárok béréből 1999. tavaszán az OTP banknak 165 milliárd, a felügyeleti banknak 55 milliárd Ft-ot adott „kisegítő” támogatásból eddig egyetlen fillér sem folyt vissza a költségvetésbe! A mostani, nemzeti vagyont érő (érintő) kölcsönből sem fog visszakapni a magyar nép!
De hová tűnik el (mert eltűnik!) ez a horribilis összeg?!
·
}380 milliárd Ft
Miért nem kellett Magyarországnak ez a kölcsön? A 2009. évi költségvetés már megvonta:
-a közalkalmazottak 13. havi fizetését, fizetésemelését,
-a nyugdíjasok 13. havi nyugdíját (részben), nyugdíjemelését,
-az egyes állami vezetők jutalékát, fizetésemelését
Meg kell szüntetni az országgyűlési képviselők bérezését, mert a képviselőség társadalmi megbízatás, az országgyűlés nem munkahely! A költségvetésből elvont összeg:
386 képviselő x 2,5 millió Ft (átlag) havonta = 965 millió Ft x 12 hónap = 11 580 millió Ft »
»11,6 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az önkormányzati képviselők bérezését,mert ez is társadalmi megbízatás! 28 000 fő x kb. 100 000 Ft fejenként és havonta = 2 800 000 000 Ft = = 2,8 milliárd Ft x 12 hó = 33,6 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az ún. EU-s képviselők bérezését!
A demokrácia alapelve szerint Magyarország egyébként sem tagja az EU-nak, (hiszen a szavazattal rendelkezők fele sem vett részt a választásokon!)
24 fő x 3 millió Ft (átlag) havonta = 72 millió Ft x 12 hó = 864 millió Ft = 0,864 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a 2-3 ezer fős minisztériumokat, mert azok semmiféle érdemleges munkát nem végeznek: pl. nincs honvédség, de van honvédelmi miniszter és minisztérium; az oktatási minisztérium: „külső vállalkozókkal és a tanárokkal” végezteti el feladatait: tantervek készítése, érettségi vizsgák szervezése, lebonyolítása, vizsgakérdések összeállítása, kinyomtatása, szétküldése, stb.; munkaügyi minisztérium: munkát nem biztosít, munkahelyet nem teremt, üzemeket, gyárakat nem épít, stb.; a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium: vidékrombolást végez, nem szervezi meg a termelést, a megtermelt áruk értékesítését, ehelyett megengedi a génkezelt, romlott ismeretlen eredetű termékek behozatalát Magyarországra, s ezzel tönkreteszik a magyar kistermelőket, kisüzemeket; egészségügyi minisztérium és pénztár, amely a tönk szélére taszította a kórházakat, az egészségügyi ellátást, elnyeli a dolgozók által befizetett 10 %-os tb hozzájárulást, ugyanakkor fizetni kell a horribilis értékű gyógyszerekért,. a kórházi ápolásért, műtétekért, stb.; a sport minisztérium: horribilis összegeket költ a doppingolt és doppingoló „élsportra, sportolókra” nem gondoskodik a gyerekek, fiatalok sportolási lehetőségeiről, feltételeiről. Az ún. „profi” sportolók: futballisták, kézilabdázók, kosarasok, kajak-kenusok, hokisok, stb. keressék meg a bérüket! STB.
Kb. 10 minisztérium x 2 500 fő = 25 000 fő x 200 000 Ft (átlag) havonta = = 5 000 000 000 Ft = 5 milliárd Ft x 12 hó = 60 milliárd Ft
a 10 %-os egészségügyi hozzájárulás 800 milliárd Ft
„élsport” támogatás 240 milliárd Ft
Meg kell szüntetni, illetve vissza kell fizettetni a képviselők, miniszterek, stb. által jogtalanul felvett végkielégítéseket, jutalmakat:kb. 170 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a hivatásos (zsoldos) hadsereget, (a Hegedűs-féle csapatot):
30 000 fő x 400 000 Ft (havonta) = 12 000 000 000 Ft = = 12 milliárd Ft x 12 hó = 144 milliárd Ft
Vissza kell állítani a hadkötelezettséget!
Meg kell szüntetni a külföldi katonai missziókat. (A magyar katonáknak semmi keresnivalójuk nincs idegen országokban, területeken!) A demokrácia alapelve szerint Magyarország egyébként sem NATO-tag, hiszen a szavazattal rendelkezők fele sem vett részt a választáson!
kb. 1300 fő x 1 millió Ft (havonta) = 1,3 milliárd Ft x 12 hó = 15,6 milliárd Ft
Meg kell vonni a bankok nyereségétkb. 800 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a „külföldi” befektetők 5 évre szóló adómentességét: kb. 400 milliárd Ft
és a tb járulék nem fizetését: kb. 100 milliárd Ft
5 év után eliszkolnak hátrahagyva csapot-papot, több száz illetve ezer munkanélkülit, tönkretett iparágakat!
Meg kell szüntetni a nem állami (magán, alapítványi, egyházi) iskolák, óvodák, intézmények támogatását. Legyenek önfenntartóak, a szülők amúgy is hatalmas összegeket fizetnek gyermekük után! kb. 250 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a dolgozók által befizetett adó 1-1 %-os, ide-oda utalását (alapítványoknak, egyesületeknek, civil szervezeteknek, egyházaknak, stb.) kb. 80 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az ún. „kisebbségi” önkormányzatokat, s azok támogatását, mert semmi hasznos munkát nem végeznek, vezetőik zsebében tűnik el a pénz: kb. 20 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az ún. missziók (máltai szeretetszolgálat, baptisták, stb.) támogatását. A magyar nép, Magyarország még soha senkitől nem kapott semmiféle segélyt, támogatást! kb. 6 milliárd Ft
Vissza kell adni a svédeknek a (korrupció gyanújával) megvett Grippen vadászgépeket (alkalmatlan a magyar légkör védelmére, mert mire felszállnak kellő magasságba, már régen a jelenlegi országhatárainkon kívül vannak!) 300 milliárd Ft
Vissza kell adni Izraelnek a vízágyúkat, a páncélozott gépjárműveket, a pajzsokat, gumilövedékeket, a páncélautókat. Szégyellje magát az a miniszterelnök, aki fél a saját népétől!6 milliárd Ft
Meg kell szüntetni, illetve vonni az állami vezetők, tisztviselők, bankok vezetőinek magas bérezését, jutalmazását! Jelenleg nincs olyan ember, aki az egyszerű dolgozónál 40–50-szer többet érne, ill. többet dolgozna! Kapják a minimálbér maximum tízszeresét. kb. 260 milliárd Ft
Az állami vezetők, tisztségviselők adják vissza a 20-30 millió Ft-ot érő luxusautókat, ne pazaroljanak!kb. 20 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a (párttagság nélküli) pártok költségvetési támogatását. Minden pártot a saját párttagsága, ill. támogatói tartsák el, egyébként a párt szűnjön meg! kb. 15 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az „életerős, erőtől duzzadó” férfiak, nők szociális támogatását, ne a dolgozók béréből levont adóból tartsa el őket az „állam”: 27 milliárd Ft
Meg kell szüntetni az „alanyi jogon járó” gyerekpénzt: Csak az élvezkedjen, aki megkereste rá a pénzt, akinek legalább egy éves ledolgozott munkaviszonya van. Más kontójára ne szüljön gyereket senki! kb. 15 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a „hajléktalanok”, s ezek intézményeinek támogatását: minden hajléktalannak van (volt) otthona, rokona, családja, a rendőrség szedje össze őket és vigye vissza a hozzátartozóihoz. kb. 240 milliárd Ft
Meg kell szüntetni a drogosok, alkoholisták, egyéb káros szenvedélyben élők támogatását, gyógykezelését, ellátását. Az élvezeti cikkek által szerzett „betegek” kezelését ne a dolgozók adójából fedezzék! kb. 40 milliárd Ft
Ezt a pénzt inkább a veleszületett, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő, életmentő műtétekre szoruló, magatehetetlen, gyenge elméjű, stb. gyerekek, felnőttek ápolására, segítésére kellene fordítani! STB., STB., ….!
Összegezve: a pazarló, értelmetlen, az adófizető dolgozó embereket nyomorító kiadások, megszorítások összege:
A pazarló kiadások megszűntetésével nincs (nem volt) értelme a kb. 4 244 milliárd Ft-os kölcsön felvételére, sőt mi adhatnánk kölcsönt, szerény kamatra kb. 4 500 milliárd Ft-nyi (azaz négyezer ötszáz milliárdnyi) Ft-ot a tényleg rászoruló országoknak, nemzeteknek, éhezők, nyomorgók millióinak, a katasztrófák által sújtott országok lakosainak! stb.
Kelt: Nyíregyháza, 2009. január
Simon Béla mat-fiz-számítástechnika tanár (4400 Nyíregyháza, Vietórisz u. 58. Tel.: 30/484-9112)
Immár egy éve, hogy a katolikus egyházfő, II. János Pál pápa a harmadik évezred közeledtével szent évvé nyilvánította a 2000. (kétezredik) esztendőt. Azóta olvasom az újságokban, hallom a rádióadókban, látom a tv csatornákban, hogy az ezredfordulón mi minden történik, történhet; visszaszámláló órákat építettek (Párizsban, Londonban), jön a világvége, most volt a második évezred utolsó előtti Karácsonya, utolsó Szilveszter éjszakája, stb.
Pedig a 2000. (kétezredik) esztendő nem a III. (harmadik) évezred kezdete (nyitó éve), hanem a II. (második) évezred utolsó (záró) éve! A ma általánosan (csaknem az egész világon) használt időszámítást éppen a katolikus egyház igazította Jézus Krisztus születésének feltételezett időpontjához. Ezt az időszámítást Dionysius Exiquus római apát dolgozta ki 525-ben és 1700-as években terjedt el egész Európában.
Mivel az apát idejében is (mint ma is) sokféle időszámítás létezett (pl. az egyiptomi, görög, római, bizánci, zsidó, buddhista, mohamedán, kínai, japán), ezért nehéz volt az események időrendiségét (kronológiáját) nyilvántartani. Dionysius apát elhatározta, hogy az időszámítás kezdetét az akkor már egész Európában terjedő kereszténység megalapítójának születési napjára teszi. Ez lett az új időszámításunk első évének első napja. (Ma már ezt is 7 nappal korábbra tesszük: december 25-re! (Tehát nulla év és nulla nap nem volt, s most sincs (de van 0 óra 0 perc).
A ma használatos számrendszerünk alapszáma a 10-es, így minden egység a 10-nek pozitív egész számú (kitevőjű) hatványából áll. Vagyis egy évszázad 100 évből, egy évezred pedig 1000 évből áll. Így a második évezred (s vele a 20. század is) 2000. december 31.-én 24 órakor ér véget. A harmadik évezred pedig (s vele a 21. század is) 2001. január elsején 0 óra 0 perc első másodpercével kezdődik).
Tehát a III. évezred első éve 2001. esztendő. Időszámításunk évei nem időtartamok, hanem sorszámok, ezért az évek után mindig pontot teszünk! (Kivéve a toldalékos alakokat.) Így hibás időt mutat a párizsi Eiffel toronyra épített visszaszámláló óra! 365 napot siet! (Ugyanennyit siet a Londonban épített, a hátralévő napokat számláló óra is!)
Az évezred utolsó Karácsonya 2000. december 25- és 26-án , az utolsó Szilveszterünk pedig 2000. december 31-én lesz. Ha az ezredfordulóra akarunk koccintani, akkor azt 2001. január 1-én 0 óra 0 perckor tegyük meg.
Nyíregyháza, 1999. január 1.
Simon Béla matematika-fizika-számítástechnika tanár Nyíregyháza, Vietórisz u. 58.
.jpg)
.jpg)
Magyarország (a Kárpát-medence) 1941. nyarán.jpg)
.jpg)
